II. évad - Első rész

Csak néztem ahogy dühöng. Ahogy csapkodja hozzám a fájóbbnál fájóbb dolgokat, miközben tudtam neki van igaza. Hibáztam és megérdemlem hogy így üvöltözzön velem.Azt hiszem ilyenkor szokás azt mondani, hogy "fáj az igazság". Fáj amit vele tettem s teszem most is.
 Fel s alá járkál míg én előtte állva lesütött szemekkel hallgatom. Lassan hunyom le a szemeim, nyelek egy hatalmasat, majd újra felnyitom. Próbálok nyugodt maradni és nem veszekedni. Mert ha veszekszünk, azzal csak még jobban szétbarmoljuk a kapcsolatunkat. Már mint a kapcsolatunk maradékát, amit még meghagytam...
-Tudod mi vagy te? -állt meg szinte centikre a testemtől.-Egy lotyó... egy hisztis lotyó!
-Ezt vond vissza!-üvöltöttem vele ,majd dacolva lelkiismeretemmel, egy hatalmas pofont sikerült neki adnom.
-Ez csak az igazság!
-Te sem vagy különb!
-Elnézést, hogy elvonóra mentem! Elnézést, hogy megpróbáltam megmenteni a kapcsolatunkat.
-Oh kérlek!-mondtam majd a kanapéra zuhantam sikítva, füleimet szorosan leszorítva.
-Nem.-szólalt meg halkan.-Ezt még mindig nem tudom elhinni.-s ez volt a pillanat ahol a dühe, átment nevetésbe sőt kacagásba. Kicsit úgy nézett ki, mint aki teljesen megőrült. Habár nem csodálkoznák.- Nem... Te nem lennél erre képes! -lihegett majd felém nézett.-Jen én ismerlek és tudom hogy nem lennél képes erre. -felém hajolt és mélyen a szemembe nézett. -Azok után amiken keresztül mentük.-lehelletét éreztem az arcomon s lélegzet visszafolytva bámultam rá.- Hisz te nem tennél ilyet. Te vagy az aki mindig kedves és megértő, az aki erős és okos....A fenébe is! Te tökéletes vagy! -lökte el magát tőlem.
Nem tudom mit kéne vele csinálnom. Egyszerűen nem tudom! Hagyjam el? Maradjak mellette, hátva átvészeljük ezt is? Kérdések, kérdések melyekre nem találok választ.
-Sajnálom...-nyöszörögtem ami Niall-t azonnal csendre folytotta.
-Sajnálod?-nézett rám kicsit gúnyos tekintettel. Felém indult, majd kezével visszarántva magát indult el inkább a másik irányba. Nem tudom miért, talán félt hogy megüt.-A sajnálatod nem elég.-mondta halkan alig érthetően hátatfordítva nekem. A polcon lévő képekkel babrált, majd az egyik kórházban készült közös képünket vette a kezébe. Megsimította a képet, mosolygott fölötte majd nem várt fordulatként teljes erőből a földhöz vágta.-Méghogy sajnálod?-a képkeret apróbbnál apróbb darabokban havert a földön.- Jen felfogtad amit műveltél, a fenébe is! Én reggeltől estig vártam a leveleidet, és mikor már végre írtál egy percet sem habozva láttam neki a válasz megírásának. Papírra vetettem szerelem minden egyes kis részletét. Te meg... Te meg itt hetyegtél! A jegyesem vagy! Érted? Vagy neked már ez sem számít?
-De számít.-ordítottam a könnyeimben fulladozva.
-Ha számíttana nem tetted volna...-majd felkapva kabátját indult el az ajtó felé.
-Ho-hová akarsz menni?-ugrottam utána.
-Nahát, most meg már érdekellek?
-Eddig is érdekeltél!-szorítottam meg kissé erősebben a karját majd megpróbáltam magamhoz rántani.
-Ha te azt, hogy lefekszel az egyik legjobb barátomnak hitt személlyel, míg én kettőnkért küzdve elvonón vagyok, ha te azt törődésnek hívod, akkor nagyon el vagy tévedve!
-Niall, ezt te nem érted!
-De értem! Nagyon is világos számomra mi a helyzet.
-Niall! Ez bonyolult.
-Ne mond nekem hogy bonyolult!-lépett ki az ajtón majd elindult a kocsija felé.-Vagy?...Már értem!-torpant meg majd visszasietett.-Te szereted őt!
-Micsoda?
-Hát persze!Ezért olyan bonyolult ugye?-most hagyta elsőnek  hogy könnyei végig fussanak az arcán. Fájó tekintettel nézett rám, s várta a válaszom. Viszont én lefagytam, szólni se tudtam, egy hang sem jött ki a számon.Talán az előbbi ordítozásban elhasználtam az összes hangom.-Azt hittem ismerlek...-tette hozzá fájóan, és higgadtan. Megfordult, beült a kocsijába és szélsebessen elhajtott. Csak néztem utána, s fejemben még mindig visszhangoztak szavai: "Azt hittem ismerlek...." Csak néztem ahogy eltűnik a lemenőben lévő nap sugari közt, s tudtam a dühöngésének itt még cseppet sincs vége.
Miután visszamentem a házba Nelly is lemerészkedett, aki mindent a szobájából hallgatott végig. Nem szólt semmit, csak magához ölelt s én sírva- nem, inkább ordítva- vonszoltam magam hozzá.

***

-Hé! Szevasz haver!-pattant fel a kanapéról Louis mikor meglátta Niall-t ahogy beront az ajtón.-Nem is tudtam hogy ma hazajössz!-nevetett.
-Hol van?-lihegett Niall.
-Kicsoda?-furcsálkodott Louis.
-Hol van!-ismételte meg nyomatékosabban kérdését.
-Niall, mégis kiről beszélsz? Nincs itt senki! Csupán Liam kint a hátsó kertben Zayn-nel, Harry meg fent van valami csajjal!
Niall eszét vesztve rohant fel az emeletre, és miután Louis látta hogy Niall cseppet sincs magánál utána rohant.
-Állj már meg az Istenért!-kiabált Louis, viszont Niall meg sem hallota. Kopogás nélkül rontott be Harry-hez, s miután letépte őt az alatta vonagló félpucér csajról a nyakánál fogva a falhoz szorította.
-Te mocskos állat!-mondta teljes önkívületében, majd bal kezével egy hatalmasat ütött Harry gyomorfalába. Az ágyon lévő rémült lány azonnal sikításba kezdett, és ekkor már Louis sem tétlenkedett. Leráncigatta Niall-t Harry-ről, majd kivonszolta a szobából. Harry a fájdalomtól a földre rogyott. Összegörnyedve hullt a padlóra, mint valami rongybaba.
A lány sikítására a kertben lévő Liam-ék is felfutottak. A látvány őket is megdöbbentette. Liam megkérte a lányt hogy ne mondjon erről senkinek semmit, s szavait nyomatékosítva egy kis pénzt is nyomott a lány kezébe aki ezek után szipogva elrohant.
-Mégis mi a fene volt ez?-ültette le a dühöngő szőkeséget Louis a konyhaszékre, majd egy jeges borogatást nyomott a nyakába, nyugtatás céljából.
-Megérdemelte...-rántotta el tekintetét Louisról.-Sőt ez még mind kevés volt.
-Hogy hogy megérdemelte?
-Oh, hogy te nem is tudod. Szóval titokban csinálták!
-Kik? És mégis mit?
-Jen és Harry!-üvöltött Niall.-Lefeküdtek!-majd a földhöz vágva a jeges borogatást állt fel.
-Tessék?
-Ahogy hallod.
-Üllj csak vissza! Itt a borogatásod és légy egy picit nyugalommal.
-Nyugalommal? Te felfogod egyáltalán ezt a helyzetet?
-Fel...vagyis nem. De ez most mind egy!-Louis a fejét fogva járkált a konyhában. Arra gondolt,mi lesz ha ez kitudódik? Mi lesz így Harry és Niall barátságával?... ennél már tényleg nem lehet rosszabb! Vagy mégis?
-Louis!-futott be Zayn a konyhába falfehér arccal.
-Mi van?
-Ezt meg kell nézned!
-Mégis mit?
-Csak menj! Én addig itt maradok Niall-el.
Louis azonnal rohant felfelé, Zayn pedig leült Niall-el szembe aki csak bámult maga elé.
-Atya ég, Harry!-lepődött meg Louis mikor belépett Harry szobájába.
-Már vagy öt perce vért köhög és a hasa is egyre duzzattab és keményebb.-habogta Liam, ölében Harry-vel. Mellettük szinte minden tiszta vér. Akár egy horror filmben.
-Ez nem jó!
-Hát ez nagyon nem!
-Mégis mit csináljunk?-kapkodott összevissza, miközben Harry egyre jobban köhögött a karjai közt.
-Kórház!-próbálta meg felállítani Harry-t Louis.-Kórházba kell vinnünk.
-Na és Niall?
-Oké, akkor vidd te! Vidd el őt a kórházba én itthon maradok Niall-el. Mindjárt utánad küldöm Zayn-t is.
-Rendben!-bólintott Liam.
Louis lesietett a konyhába, majd félre hívta Zayn-t.
-Gyerünk már Zayn!-dudált egyre hevesebben Liam.
-A hasam...-nyöszörgött a hátsó ülésen Harry.-A hasam...
-Nyugi haver mindjárt kórházba viszlek csak nyugodj meg! Nyugodj meg és maradj velem... A fenébe is, itt egy zacskó próbálj meg ebbe köhögni...
-Maradj velem?-kérdezte Zayn miközben beszállt a kocsiba.
-Harrynek mondtam. A Grace klinikába is mindig ezt mondják!
-Ne vesztegessük az időt, csak menjünk!
-Megyünk már, de te meg beszélj hozzá!-kiáltott Liam Zayn-re.
-Minek?
-Mert ha nem tartod eszméleténél el fog ájulni!
-Oh oké! Nos akkor! Hé Harry!-hajolt hátra Zayn, majd maga felé fordította Harry arcát mely szinte tele volt a vérével.-Hé haver! Kérlek mondj nekem valamit! Beszélj hozzám míg beérünk a kórházba!
-Zayn...-nyöszörgött Harry.-Sajnálom..
-Micsodát? -nézett értetlenül Zayn.
-Én nem ezt akartam...-öklendezett Harry.
-Te tudod miről beszél?-kérdezte Zayn Liam-et
-Fogalmam sincs, de nem mindegy miről beszél? A lényeg, hogy beszél! Hé, Zayn! Kérlek beszélj még!
-Nem tudok...
-Akkor... akkor..-Zayn nem tudta mit mondjon Harry-nek. Leblokkolt.
-Akkor énekelj!
-Beszélni se tud akkor mégis hogyan énekeljen?
-Neked talán van jobb ötleted?-mondta Liam s nekiállt a What makes you beautiful szövegének.-You're insecure...Don't know what for...Gyerünk Harry!
-Nem nagyon lélegzik!-pánikolt Zayn
-When he opens his arms and holds you close tonight.-kapott észhez Harry, majd néhány fájdalmas nyögés és köhögés után folytatta.-It just won’t feel right, ´Cause I can love you more than this...
Liam és Zayn azonnal összenéztek.
-Harry, ez nem jó szöveg!-szólt hátra Liam.
Harry már alig volt eszméleténél, mikor beértek a kórházba. Nagy felfordulást csinálva kerítettek neki egy tolókocsit majd egészen egy hosszú fehér folyósó hatalmas fehér ajtaja mögé tolták. Zayn-nek és Liam-nek kint kellett várakoznia. Idegörlő percek voltak. Mindketten az ujjaikat szorogatták és várták hogy jöjjön egy orvos, egy nővér, akárki...

***

-Mire volt ez jó?-csapott rá az asztalra Louis.-Mégis mi a francért csináltál ekkora baromságot?
-Megérdemelte.-válaszolt Niall-t.
-Nem szép dolog, belátom nem szép dolog volt tőlük, de..
-Nincs de! Az hogy nem szép dolog az enyhe kifejezés! Jen a jegyesem, Louis! Ő életem szerelme! Harry megfektette életem szerelmét! Akkor mégis mi mást érdemel?
-Nyugodj meg. Felfogtam.
-Dehogy fogtad! Mit éreznél ha lefeküdnék Eleanor-ral?
Louis csak hallgatott, hisz talán ő is ezt tette volna. Niall nem ütött volna akkorát, nem lett volna olyan dühös, ha mindez nem ilyen egyszerre zúdul rá. Idő kellett volna neki felfogni, felfogni és elfogadni.
-Louis..Tudod amikor az ember azt hiszi, hogy ismer valakit, akkor kapja a legnagyobb pofont, mert az az illető akit ismert, teljesen mást mutat mint akinek képzelte.Teljesen az ellenkezője annak a szeretett személynek. És ez fáj a legjobban, hogy félreismerted őt, de nagyon...
-Ne mondj ilyeneket! Jen szeret téged!
-Akkor mégis minek feküdt le vele? Miért csalt meg? Mindketten büszkék voltunk arra, hogy van bátorságunk együtt szembenézni az élet nehézségeivel. Inkább szenvedtünk, de soha nem hazudtunk egymásnak. Tudom, hogy nagyon magányos volt, és Harry pedig rámenős, de ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjon egy jegyességet, egy párkapcsolatot! Még ha lefeküdt is vele, még ha szerelmes is belé, hogy lehet, hogy nem tette mérlegre mindazt, amit együtt éltünk át, amit együtt fedeztünk fel?
-Szerinted nem mérlegelte? Hidd le szerintem ő most jobban utálja magát mint ahogy te megveted őt.