II. évad - Kilencedik rész

Két és fél hét múlt el azóta hogy elmentem. Két és fél hete semmi hír rólam. Még csak annyi sem hogy élek vagy halok. És hogy Niall próbált-e rám találni? Mást sem csinált. Végig járta London összes szállodáját, a repcepción a fényképem mutogatva. Bejárta az összes olyan helyet amit szerettem. Naponta járt el anyám házához is, hátha ott majd megtalál. Napról napra, percről percre úgy érezte, valami szétárad benne, ott legbelül, valami lágyan és melegen, finoman és érzékien átveszi az irányítást teste felett. És ez a valami egyre elviselhetetlenebbé tette azt a tényt, hogy csak úgy létezzünk a világban, távol egymástól. Ez a valami nem pusztán a nő vágya volt a férfi után. Hanem az élete mélyéből egyetlen pillanat alatt feltörő szerelem.
Egyik este, egy fárasztó intejúkkal teli nap végén Niall az internetet böngészte, hátha hírt talál rólam. Elkeseredtében már nem tudta, hogy és hol keressen.
-Bejöhetek?-nyitotta ki lassan az ajtót Louis.
-Ha nagyon szeretnél...
-Mit csinálsz?-kérdezte miközben egy széket rángatott oda Niall mellé.
-Jen-t keresem...
-A neten?-furcsálkodott.
-Louis, nincs más ötletem.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Talán nem is kell hogy legyen. Te mindent megpróbáltál hogy megtaláld és visszahozd, de nem jött öszze. Lásd be, ennél nagyobb jelet nem is kaphattál volna.
-Igazad lehet...-kelt fel a gép elől és az ágyára feküdt.
-Megpróbálhatnál tovább lépni.
-Nem! Az ki van zárva.-nézett Loui-ra felháborodottan. Hogy meri neki azt mondani, hogy lépjen tovább? Jobb tanácsa nem akad?
-De hisz Jen már tovább lépett. Ezért ment el!
-Badarság! Még nem ment el. Furcsa, hogy bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt.
-És arra nem gondoltál, hogy te is hiányzol nekünk? Nélküled nem banda a banda! Igaz hogy a koncerteken velünk vagy és eljátszod a gondnélkülit, és bár sokszor olyan jól csinálod hogy el is hisszük. Viszont mikor lemegyünk a szinpadról te ugyan úgy visszazárkózól magadba, és senki mással nem törődsz!
-De hiányzik!-jelent meg egy könnycsepp a szeme sarkában.-Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.
-Na látod, ez a hülyeség. Totál megbolondultál. Niall, könyörgöm, nézd már meg magad! Ha nem a bandával vagy akkor a város járod és Jen-t keresed. A napjaid java részét azzal töltöd hogy szállodáknál vagy éttermeknél kérdezősködsz. Ez azért már kicsit túlzás...
-De te mégis mit tennél a helyemben, ha elvennék...
-Életem szerelmét...-fejezte be Niall mondatát Louis.-Talán én is ugyan ezt. De akkor jönnél te és kihúznál az önsajnálatból. Mondcsak mégis meddig akarod ezt csinálni? Meddig fogod hanyagolni a bandát? Minket? Vagy magadat? Csak azért hogy egy olyan valamit megtalálj ami már lehet nincs is!
-Milyen valamire gondolsz?
-A szerelmetekre! Niall, te már nem Jen-be vagy szerelmes. Te abba az általad kreált Jen-be aki nem csalt meg és nem hagyott itt. Te abba a csak ép leugrott a boltba egy tejért, de máris itthonvan Jen-be, aki még az emlékeidben él. De őt el kell engedned! Ő már nincs többé.
-De én erre nem vagyok képes...
-Pedig muszáj lesz elengedned őt. Kérlek, csak próbáld meg!
-Rendben...
-Mi lenne ha holnap mondjuk velünk kajálnál, aztán el is mehetnénk valahova még a koncert előtt.
-Oké. Megpróbálok normálisan viselkedni!-nevettek egyszerre.
-Nos, most hogy ezt így megbeszéltük én lépek aludni. Hoszzzú volt ez a nap.
-Persze. Jó éjt.-válaszolt Niall.

***

-Tényleg azt mondta hogy velünk reggelizik?-suttogta Liam.
-Louis azt beszélte meg vele.-válaszolt Zayn.
-Hát nem hiszem hogy lejön...-ült le az asztalhoz Harry is.
-Higgyétek el velünk fog reggelizni! Megigérte!
A srácok egyre türelmetlenebbek voltak, és egyre inkább hitték azt hogy a mai nap is egy Niall mentes nap lesz. Mikorra viszont Louis végzett az utolsó palacsinta elkészítésével a konyhaajtóban megjelent a várva várt személy.
-Jó reggelt.-ült le az asztalhoz, közvetlenül Harry mellé, aki ijedtében azt se tudta mire számítson.
-Neked is!-vigyorgott Louis.
-Finom az illata.-látott neki a reggelinek Niall. A srácok nagyon megdöbbentek, hogy Louis-nak sikerült kirángatnia Niall-t a kis magánszférájából, amibe az elmúlt napokban beleszorult. Azt hitték Niall már sose lesz a régi. Reggeli után a parkba mentek focizni, majd beültek egy hamburgeresbe.
Úgy nézett ki, hogy Niall-nak talán tényleg sikerült továbblépnie. Látták rajta hogy néhány pillanatában, még elkalandoznak a gondolatai, de elég nagy lépésnek tartották azt is hogy egyáltalán kimerészkedett a szobája négy fala közül.
Így teltek múltak a napok, és ekkor már a harmadik olyan hetet élte meg aminek nem voltam a része. Boldogabb volt, hogy tovább lépett. Louis-nak talán tényleg igaza volt és önfeledtebben tud most már mosolyogni. Újra ugyan olyan bohókás a kamerák előtt, újra ugyan úgy kacérkodik a rajongókkal, és most már talán újra ugyan olyan mint régen. Viszont ezek csak a nappalok. Éjszaka, mikor hideg az ágya egyedül, akkor még mindig előtör szíve mélyéről az érzés, hogy hiába boldog, ha ezt nem oszthatja meg velem.