25.fejezet

Remegő kezekkel téptem fel a borítékot, s azonnal neki kezdtem az olvasásának. "Drága Jen-em! Leírhatatlanul boldog voltam mikor megtudtam hogy levelet kaptam,Tőled! Megértem hogy még mindig haragszol,de boldogan olvastam hogy ennek ellenére szeretsz is. Remélem egyszer majd ez a harag is elmúlik s már csakis a szerelem marad meg! El sem tudod képzelni mennyire hiányzol, s a hiányod néhány dal megírására is inspirált, ami a "nevelőm" szerint is jó hatással van a gyógyulásomra. Gondolom most azt kérdeznéd, hogy ki vagy mi az a "nevelőm". Nos, ő az a személy, pasi, hapsi, pasas, aki naponta eltölt velem néhány órát. Vele beszélem meg az összes régi dolgomat és a mostani problémáimat. Afféle kirendelt barát. Teljesen normális kedves ember, viszont közel sem olyan jó mint a srácok a bandában. S ha már itt tartok kérlek mond meg nekik hogy jól vagyok és hogy jól viselkedjenek a távollétemben, mivel sajnos hetente egy lehetőségem van írni a külvilágba, s ezt az egy lehetőségemet én a neked való levélírásra szeretném felhasználni. Elképesztően nehéz a leszokás. Sokszor oly erős a sóvárgás, hogy falakat tudnák szétrombolni csak azért hogy egy kis anyagot juttathassak a szervezetembe. De ilyenkor a dokitól mindig kapok pár pirulát ami mondhatni leállít. Te hogy vagy? Milyen a kezelés? Hogy bírod? Remélem jól bánnak veled, mert ha nem kitörök ebből a kócerájból és szétverem őket! A legjobbat érdemled! Szeretném, ha most is válaszolnál, írnál mi van veled."-aláírás-"Niall"
El sem hiszem... Niall újra írt. Habár mit is gondoltam? Hogy nem ír többet? Ugyan az nem vallana. Ez már a második levele volt de mégis ugyan úgy ledermedtem olvasása közben mint az elsőnél. Fura volt.
-Mi az a kezedben?-szólalt meg Harry a konyha ajtón belépve.
-Semmi!-csaptam Niall levelét a hátam mögé s ezzel a lendülettel a farzsebembe is gyűrtem,majd egy mély levegőt vettem s letöröltem könnycseppjeimet, melyek a levél olvasása közben szépen, lassan folytak végig az arcomon, s az állam végénél fejest ugorva hullotak a földre.
-Na! Mutasd már!- jött egyre közelebb hozzám, s mit sem törődve magánszférámmal, kitépte az akkor már a farzsebem mélyén lapuló papírt.-Ez meg mi?
-Semmi közöd hozzá!- vettem vissza tőle, s hátat fordítva neki a konyhaszekrényre támaszkodtam.
-Te levelezel Niall-el?
-Harry, semmi közöd... és ha igen?
-De hisz, mindazok után amit művelt?
-Miért, miket m...álljunk csak meg! Niall a haverod, de te mégis ellene akarsz fordítani engem?
-Tessék?- húzta fel a szemöldökét, s ezzel kócos tincsei belepték egész homlokát, melyen a grimaszolástól vékony kis ráncok rajzolódtak ki.-Tudod mit, igazad van! Te életed, csinálj amit akarsz, de hidd el Niall-tól jobbat érdemelsz! Egy ilyen drogos, alkoholista, nőverőtől, mert te is és én is jól emlékszünk, hogy volt már olyan alkalom, mikor ha én nemlépek közbe ő már rég pofoncsap téged!-kis monológja után sértődötten kapkodta össze a cuccait, majd kiviharzott a házból egészen a kocsijáig. Nem értettem mi a csuda ütött belé. Niall a legjobb haverja, ha úgy vesszük munkatársa, sőt majd hogy nem testvére, s ő mégis így beszél róla? Hihetetlen.
Ezek után még egy ideig egyedül voltam otthon így volt időm egy finom kis fürdőre. Szépen teleengedtem a kádam, egy kiló fürdősót beleraktam majd néhány gyertyát gyújtottam s nyakig elmerültem a forró illatos vízben. El sem hiszem hogy ilyen életerősnek és ilyen szinte makk egészségesnek érzem magam, így három kemoterápia után. Na jó, nem azt mondom hogy néha nem voltak rosszulléteim  vagy olyan pillanataim, amikor úgy éreztem belehalok a fájdalomba, de mégis ezek átvészelhetőek, kibírhatóak. A kemo okozta fájdalmak és rosszullétek mind eltörpülnek azon kínok mellett melyeken az utóbbi hetekben keresztül mentem. Én persze nem sajnálni akarom magam, de azért egy kis sírás kijár mindenkinek. Kell hogy néha kiadjam magamból azt a sok rosszat ami bennem van. Azon gondolkoztam vajon mit kéne csinálnom, milyen hobbit kéne magamnak kitalálnom amit még így a rák mellett is tudok naponta csinálni, s ami eltereli a figyelmemet a múltban történtekről.  Hisz nem mehetek vissza dolgozni. Nem, a régi helyemre biztos hogy nem, máshova meg... ugyan mégis ki venne fel egy borotvált fejű kemós, rákos embert akárhova is dolgozni. Nem, munkáról szó sem lehet, meg hát kétlem, hogy Nelly díjazná az ötletet. Ezen még agyalnom kell. Miután már eléggé hideg volt a víz, úgy döntöttem véget vetek kis relaxációmnak s lemegyek a sarki piacra venni pár gyümölcsöt, zöldséget. Meg hát nem árt a mozgás. Felvettem egy fekete melegítőt, s fejemre egy piros kendőt kötöttem. Kendőt csak akkor hordtam mikor emberek közé mentem, otthon inkább kényelmesen csupasz fejjem mászkáltam fel s alá. Igaz Nelly-nek, s az ő szemének kellett egy kis idő míg megszokta de már őt se nagyon zavarja.
Mint piroska, aki ép a nagymamájához készül magamhoz vettem fonott kis kosarunkat s elindultam az utcánk végén lévő kis piacra. Nem volt egy nagy szám, messze volt azoktól a hatalmas belvárosi bevásárlóközpontoktól, de mégis amire otthon szükség volt azt ott mindig megkaptam. Néhány árus néni már fel-fel ismert. Még mikor ideköltöztem napi szinten jártam ide bevásárolni, de miután meglett a munkám már csak alig-alig. S gondolom kopaszon meg még nehezebben ment a felismerés. Úgy terveztem az estére csinálok egy finom zöldséggel töltött csirkét és mondjuk desszertnek egy egyszerű gyümölcstálat.
-Abból a paprikából kérek szépen fél kilót.-mondtam teljesen belemerülve a vásárlásba az árusnéninek, mikor valaki hirtelen megállt mellettem.
-Nem lesz az talán egy kicsit kevés?-mondta egy ismerős hang, s amint oldalra fordultam az ismerős hanghoz már ismerős arc is párosult.
-Oh, Tom!- öleltem őt magamhoz, mivel már olyan régen láttam.- Hát téged mi szél fújt erre?
-Nem rég költöztem ide!
-Ide? Talán a környékre?
-Pár házzal lakunk melletted.
-Lakunk? Kivel élsz?
-Jaj,de modortalan is vagyok. Bemutatom a barátnőmet Sarah-t.- kezével a szemben lévő árusnál álló szőke, karcsú, csodaszép lányra mutatott.
-Nagyon szép lány!
-De még milyen okos! Az orvosira jár...-mondta büszkeséggel telve.
-Az már döfi. Van programotok ma estére?
-Nem, nem hiszem. Miért? Tudsz ajánlani valamit?
-Gyertek át hozzánk vacsorára, csirkét sütök.
-Remek. Megbeszélem Sarah-val de szerintem nincs programunk a ma estére.
-Akkor este!
-Este!- köszönt el édes mosollyal az arcán. Óvatosan oda sompolygott barátnőjéhez, majd hirtelen hátulról átkarolta, ezzel az infarktust hozva szegény Sarah-ra. Nagyon aranyosak voltak együtt.
Végezvén a vásárlással otthon nekiálltam a vacsi elkészítésének. Nem sokkal négy óra után Nelly is hazaérkezett.
-Te meg mi a fenét csinálsz?
-Vacsorát! Estére meghívtam Tom-ékat. Képzeld nemrég költöztek ide a pár házzal arrébb lévő házba. Tudod az az a ház amin már vagy egy éve kint van az eladó tábla...
-Már tudom, de hogy érted azt hogy Tom-ékkal, meg hogy költöztek.
-Én is így néztem és én is ugyan ezt kérdeztem mikor találkoztam vele. Nem értettem, hogy mi ez a többesszám. Aztán elmondta hogy a barátnőjével él együtt s most közös lakást vettek, én meg áthívtam őket vacsizni.
-Jól tetted.-Nelly fáradtan huppant le a konyhaasztalhoz, unottan böngészte az újságot s a papírokat amik az asztalon voltak.-Jen!
-Igen, tessék?- kaptam fel a fejem miközben a tölteléket készítettem.
-Ez itt Niall levele?
-Igen.
-És válszat írtál már?
-Még nem..
-Mégis miért?
-Mert nem tudom mit írjak...