16.fejezet

Niall-al mindent megbeszéltünk. Tényleg.Szó szerint mindent. Elmondta hogy mennyire rossz volt nélkülem a turnén. Mindent bevallott. A drogokat,az alkoholt,a prostikat, még azt is hogy nem egyszer lépett úgy színpadra hogy be volt lőve. Fájt neki hogy ezt csinálja a rajongókkal de nem tudott leállni. Elárulta hogy jó párszor balhézott a fiúkkal mindezen idiótaságai miatt, s olykor pár pofon is elcsattant. Sajnáltam őt, és teljesen megbocsájtottam neki,de mindeközben magamat hibáztattam. Ha tudtam volna hogy ennyire fontos vagyok számára akkor nem hagytam volna el,nem küldtem volna el magamtól,de akkor az látszott a legjobb megoldásnak ha eltitkolom előle a terhességet, s ez csakis úgy sikerült ha elküldtem. De így visszagondolva már nem is látszik olyan szuper ötletnek.
Niall karjaiban feküdtem. Olyan jó volt újra érezni ezt az érzést. Ezt amit eddig csakis ő váltott ki belőlem. Az volt az az érzés ami miatt imádtam vele lenni. A kapcsolatunk mindig is tele volt hullámvölgyekkel,de általában minden problémát megoldottunk, ahogy most is sikerült. Némi segítséggel igaz,de sikerült. Ez bizonyíték arra hogy nekünk egymás mellett a helyünk,s Niall szemeibe nézve láttam,hogy nem csak én gondolom így. Éreztem ahogy mellkasa fel-le jár,ahogy szedi a levegőt. A hátamat simogatta kör-körös mozdulatokkal,néha pár nyolcast leírva ujjaival. Minden érintésével, minden mozdulatával, csak még inkább éreztem hogy szeret. Szeret és tényleg megbánta amit tett. De a megbánás már nem elég, ez már nem így megy. Itt már nem lelki inkább fizikai gond a drog. Hisz tudom hogy Niall erős és bármit letud küzdeni,de a drog immáron olyan erősen beivódott a szervezetébe,hogy az agya úgy tekintett a szerre mint alapvető szükségletre. Tudom hogy menne neki egyedül is a harc de most nem kockáztathatunk.
-Köszönöm hogy megbocsátottál!-mondta halkan,szinte fülembe suttogva.Annyira őszintén hangzott.
-Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. -mosolyogtam.-Tökéletlen vagy, akárcsak én. Minden ember tökéletlen,a néha bejáró nővér is,aki szerintem iszik. Amikor fiatal voltam, szívesen lettem volna valaki más. Nagyi mindig is azt mondta, hogy ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor hozzá kellene szoknom saját társaságomhoz-saját magamhoz, és a kókuszokhoz. Azt mondta, hogy el kellene fogadnom magam, az összes hibámmal együtt, és hogy nem mi választjuk a hibáinkat. Ezek a részeink, és együtt kell élnünk velük. Viszont a barátainkat,a párunkat megválaszthatjuk, és én örülök, hogy téged választottalak. Nagyi azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. S rájöttem hogy a mi járdáink most futottak csak össze,most találtunk csak igazán egymásra!
Órák óta feküdtünk és bámultuk a tv-t mikor egy doki és két nővér jött be hozzánk. Niall leszállt az ágyról,hogy megtudjanak vizsgálni. A nővérkék mindent rendben láttak,s még kicseréltek néhány infúziót is. A doki leült mellém és komoly tekintettel nézegette leleteimet.
-Kedves Jen! Akkor beleegyezik a kemoterápiába? Tudom nehéz a döntés,de ha azt akarjuk hogy sikeres legyen minél előbb el kell kezdenünk.-pillantásom Niall-re vetettem aki lazán bólintott, s én magabiztosan válaszoltam.
-Igen!Beleegyezek!
-Nos akkor...a legfontosabb hogy ne ijedjen meg! A szervezete elég erősnek mutatkozik így körülbelül négy öt hónaposra tervezzük a kezelés terjedelmét,ami azt jelentené hogy még eleinte két három alkalommal lenne hetente,majd miután már magácska is jobban bírja minden másnap. Talán egy mondattal kifejezve a rákos megbetegedések elleni küzdelemben alkalmazott kemoterápiás eljárások azon a kémiai elven alapulnak, hogy a beteg szervezetébe juttatott vegyszer elpusztítja a gyorsan osztódó sejteket – ez ugyanis a rákos sejtek egyik fő tulajdonsága...A kezelésnek sajnos elég sok mellékhatása is van.Ilyen a hajhullás,száj és ínysebek,bőrelváltozások,fáradság és kimerültség...Tudom nem hangzik valami üdítően de vannak szereink amelyek csillapítják a mellékhatások erősségét.
A doki szavai mint valami középsulis kémiakönyvből felolvasott mondatok áramlottak be a fejembe. Féltem,hisz minden amit mondott nagyjából kínaiul hangzott számomra. Egy dolog amit értettem hogy öt hónapig két naponta lőnek valami anyaggal amitől én várhatóan meggyógyulok,de először is kihullik a hajam és kb megjárom a földi poklot...szuper!
Miután a doki kiment kettesben maradtunk Niall-el.
-Erős vagy és hidd el menni fog!-biztatott,és mindeközben visszafeküdt mellém.
-Tudom...erős leszek,akárcsak te!-mosolyogtam rá s lábaimmal körbefontam a derekát.
-Mi vagyunk a legerősebbek a földön!-kacagott.-Tudod,szóltam Harry-nek hogy beszéljen egy szakértővel,hogy mindent megtudjunk erről a kezelésről. Holnap eljönne hozzád,s ha kétségeid vannak,vagy lenne olyan amit szeretnél megkérdezni azt vele megbeszélheted.
-Köszönöm szerelmem!-teljesen meghatódtam,hogy ennyire fogalakozik velem,és jól is esett hogy végre valaki rendesen elmagyarázza mi vár rám,mert ez a doki csak a kínai szöveget tudja lökni és ráadásul elég bunkó is.Ilyennek kéne lenni egy orvosnak?
-Érted bármit!-arcán apró mosoly jelent meg s majd közelebb húzva magához megcsókolt. Annyira hiányzott csókja íze,hogy már szinte el is felejtettem milyen. Milyen csodálatos és kábító! Kezeivel csípőmnél fogva magára húzott,s egyre jobban szorított mellkasához. Annyira közel voltunk egymáshoz hogy még egy lepedő sem fért volna be kettőnk teste közé. Ujjai bebarangolták testem minden egyes szegletét,s majd egy mozdulattal maga alá rántott az ágyon s fölém hajolt.-Hiányozni fogsz Jen!-suttogta és arcomba lógó hajtincsemet óvatosan fülem mögé tűrte.
-Te is nekem hercegem!De csak az lebegjen előtted,hogyha ennek vége lesz minden újra a régi lesz,újra csak mi leszünk,csak mi ketten....mint még a kapcsolatunk elején.-mondatom végét elnyeltem mivel Niall apró csókokkal árasztotta el először a nyakam majd a vállaimat. Lassan a felsőm aljához csúsztatta a kezét s egy rántással letépte rólam. Halkan kuncogtam. Majd akkor a testeink megtanultak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, amit odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem, és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen!

Niall velem aludt,de viszont másnap reggel egyedül ébredtem.Először nagyon megijedtem,de miután észrevettem a kis levelét a párnámon,máris megnyugodtam.A levelében ez állt:"Jó reggelt hercegnőm!Köszönöm a tegnap estét!Csodás volt!Annyira hiányzott már ez,ez hogy magaménak érezhesselek.El kellett mennem,de megígérem sietek vissza! Szeretlek". Néhány perccel az után hogy felkeltem Nelly jelent meg az ajtóban. Annyira megörültem neki.
-Na.Mi volt az esti program?-kérdezte fura vigyorral az arcán.
-Te meg honnan tudsz erről?
-Ugyan kérlek! Ilyen kisimultnak már rég láttalak! Felteszem volt egy kis akció volt az éjjel,ezért vagy ilyen,hacsak nem kaptál egy mindent rendbe hozó pirulát a dokitól,mert az is mindent megmagyarázna.-Nelly teljesen a lelkemig látott,s őszintén ezzel a frászt hozta rám.Elnevettem magam hogy ily kiszámítható lennék,majd mindenről beszámoltam neki.
Déli tizenkét óra. Nelly már elment dolgozni,sőt már az a tanácsadó nőci is volt nálam,de Niall-ról semmi hír. Vajon hol járhat? Aggódtam,nehogy megint belője magát. Sok aggódás után meg is jelent az ajtóban egy hatalmas rózsacsokorral.
-Hercegnőm!-szólt hozzám miután megállt az ágyam mellett,s átnyújtotta a virágokat.
-Ezt most miért kapom?
-Ezt a tegnap este miatt.-mutatott a sok szál rózsa közül az egyikre.-Ezt azért mert feltétel nélkül őszintén szeretsz.-mutatott egy másikra.-Ezt a csodás mosolyod miatt,ezt azért mert hiszel bennem,ezt azért mert erősebbé teszel.Ezt csak a puszta létezésed miatt. Ezt a csodás mosolyod miatt,amivel képes vagy egy pillanat alatt szebbé tenni a napomat. Ezt a gyönyörű barna szemeid miatt. Ezt itt a tökéletes belsőd miatt. Ezt a káprázatos popsid miatt. Ezt azért a csodás spagettiért amit még a múlt nyáron csináltál. Jaj,és ezt itt csak azért mert vagy nekem! Ezt itt pedig...
-Na jó elég legyen mert elpirulok.-kaptam ki a kezéből a csokrot majd egy csókot nyomtam ajkaira.-Ugye tudod hogy teljesen lökött vagy.-mondtam miközben lemásztam az ágyból,hogy a virágokat vízbe tegyem.
-Nem lökött,csak reménytelenül szerelmes!...és ha már itt tartunk kedves Jennifer Cold...-ó jaj,ha az egész nevemen szólít annak már nem lesz jó vége!Miután vízbe raktam a virágot s megfordultam Niall térdre ereszkedve állt alig egy lépésre tőlem. Még a levegő is bennem maradt úgy meglepődtem s kezem a szám elé kaptam.-Jen...-kezdett megint hozzá.-Leszel a feleségem?... Tudom hogy sok a probléma,velem és a kapcsolatunkkal,de megígérem megváltozok és mindent rendbe hozok!Érted,értem,miattunk!És tudod...
-Igen!-szakítottam őt félbe mielőtt még könyvet,vagy netán regényt mondott volna.-Igen!Igen..igen..igen!-kiabáltam egyre hangosabban s odarohantam hozzá hogy megcsókoljam.
-Tényleg?-kérdezte.
-Tényleg!Ezer örömmel!
-Hát akkor.-engedett el magától.A kis piros dobozkából kiemelte a méregdrága de egyben csodaszép gyémánt köves gyűrűt s felhúzta az ujjamra. El sem hittem. Boldogság könnyeim törölgettem és olyan erősen öleltem őt ahogy csak tudtam.
-Nos...már bejöhetünk?-hallatszott Liam hangja az ajtó felől.
-Ahogy látom igen!-vigyorgott Zayn s berontott majd hátba veregette Niall-t.-Gratula haver!
-Szívből gratulálunk.-öleltek meg sorra.
-Ti tudtátok?-kérdeztem meglepődve.
-Persze.
-De honnan?
-A kis szőke herceg korán reggel az ajtónkat verte hogy muszáj segítenünk neki gyűrűt választani mivel megakarja kérni álmai királylányának a kezét.Mi meg nem tehettünk mást mint elmentünk vele...-mesélte Loui.
-Nehéz döntés volt ám!-huppant le az ágyamra Harry.
Niall csak kuncogott s csillogó szemekkel nézett rám. Abban a percben valahogy elfelejtettem mindent. A rákot,az elvonót,Diana halálát...mindent. Csak az járt az eszemben hogy mennyire boldogok leszünk ha végre minden egyenesbe jön!