19.fejezet

"Jen!"-olvastam magamban a megszólítást,majd rátértem az elég csúnya kézírással írt levél tartalmi részére is."Hiányzol. Hiányzik minden ami te vagy. A kacajod, a nézésed, a hangod. Mindened! El sem tudod képzelni mennyire sajnálom amit műveltem,és tudom hogy ezzel is csak még egy lyukat hasítottam a szívedbe! Tudom hogy nem érdemelted meg. De kérlek szépen bocsájts meg nekem! Kérlek nézd ezt el nekem. Nem szeretnék magyarázkodni, nem szeretném másra kenni, de mégis elmondok mindent hogy értsd a valóságot. Jogodban áll tudni. Miután elmentem tőled az egyik olyan sráchoz indultam aki az anyagot szokta nekem beszerezni,azért hogy megmondjam már nem lesz szükségem a szolgálataira. Emlékeztem a szavaidra. Megkértél hogy ne csináljam többet, és én nem is tettem Jen! Büszke voltam magamra hogy ők kínáltak sőt még mondhatni lenéztek hogy már nem csinálom,de nekem mindvégig te jártál az eszemben. Kérték hogy maradjak és hogy igyak meg velük valamit,s ha mást nem is legalább egy kólát. Nem mondanám hogy bíztam bennük vagy hogy szívesen maradtam, csak nem akartam balhéba kerülni,mert tudtam ha nem maradok ott még egy kicsit ahogy azt ők akarják,tuti nagy bajok lettek volna. Hagytam is hogy öntsenek s leültem hozzájuk. Nem figyeltem hogy mit öntöttek,pedig kellett volna. Jen! Nekem attól a perctől hogy belekortyoltam a kólába,Jen, nekem attól a perctől minden kiesett. Semmire sem emlékszem. Másnap reggel már egy fehér szobában ébredtem,s azóta is ez az én kis saját területem. Fehér szoba benne egy ágy, egy asztal, egy szék, néhány kép a falon. Nem mondanám hogy börtön,hisz nem az...de a lelkemnek mégis. Akkor reggel egy fehér köpenyes pasas mesélte el mit is csináltam. Nem akartam elhinni. Hiába ismételgettem hogy de nem én,de nem akartam, ő nem törődött velem. Egy papírt nyomott a kezembe,s azt mondta "Erre az egy papírra írhat egy hozzátartozójának,írjon le mindent mert ilyen alkalom hetente csak egyszer lesz!" -majd kiment. Gondolkodás nélkül neked címeztem a levelet, de nem tudtam mit írni. Nem tudtam neked hogy megmagyarázni,hisz én magam sem tudtam mi történt, mindaddig amíg ez a hapsi pár óra múlva vissza nem jött. A toxikológiai eredményeim voltak nála,amik azt bizonyították hogy egyfajta partidrog brutálisabb,tovább fejlesztett verzióját csempészték bele a poharamba. Ezek után már szinte minden összeállt! Volt bent nálam az ügyvédem is aki azt mondta ha feladom a bandát akitől a drogokat vettem és még pár terjesztőt, akkor a bíróság ejti az ellenem felhozott vádakat és így börtönbe sem kell mennem. Nehéz itt bent. Nem mondom hogy nem gondolok a drogra,arra milyen jó is lenne megint egy kicsit boldognak lenni,egy kicsit elfelejteni mindent. Nem mondom mert sokszor jár a fejemben. Az elvonási tünetek is nagyon erősek még,de kapok gyógyszereket amik ezen egy cseppet igaz,de segítenek. Most jöttem rá hogy számomra egyetlen drog van amiről sosem tudok majd lemondani, s az a drog a te szerelmed Jen! A mi szerelemünk olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz, többet és még többet! Ilyen a mi szerelmünk is Jen! Szeretném ha írnál nekem! Ha megbocsájtanál, így ezredszerre is! Tudom hatalmas hiba volt amit tettem, s tudom nem az egyetlen,de azt ígérem hogy az utolsó! Az utolsó amit ellened követtem el! Szeretném ha megírnád hogy hogy vagy, hogy milyen a kezelés, azt hogy hogyan haladsz. Jen szeretném ha írnád hogy még mindig szeretsz és ha ennek vége akkor várni fogsz,tárt karokkal fogsz rá várni Jen! Úgy ahogy azt meg ígérted! Szeretném ha ezt megírnád és így is gondolnád! Szeretlek Jen! *Aláírás:* Niall"...
Soronként hullottak a könnyeim s majd a végére már a betűket is alig láttam. Hirtelen minden egyszerre fájt. A múlt hibái, a jelen gondjai és a jövő problémái. Minden. Először csak Niall nevét bámultam a levél alján. Nem az a szokásos aláírása volt,amit mondjuk akkor ad ha egy Directonerrel találkozik. Nem is az az aláírás amit hivatalos ügyeknél használ. Nem ez más volt. Viszonylag szépen és olvashatóan írta alá. A papír gyűrött volt. Itt ott foltos és elázott. Vagy ezerszer olvastam újra a levelet. S legtöbbször az ő hangján. Nem tudtam vele mit kezdeni így sokáig csak bámultam majd letettem a mellettem lévő szekrénykére.
Az este folyamán Anne lopózott el hozzám. Magáról nem beszélt inkább csak engem hallgatott. Divatról, sztárokról, ruhákról beszélgettünk csupán. Nem nagyon mentünk bele a másik magánéletébe.
-Önthetek magamnak narancslevet?-kérdezte s tekintetével a szekrénykémen lévő narancsos üdítőre mutatott.
-Hát... Persze! De vigyázz vele! 100 százalékos!-vicceskedtem.
-Oh akkor száz százalékosan megiszom!-s mint mikor a gonosz Hókuszpók próbálja megenni a törpöket, olyan mozdulatokkal s arckifejezéssel indult el a narancslé felé.
-Jaj!Ne! Ne bánts!! -kiabáltam vékony hangon mintha a doboz kiabálna felé.
-De!!Muhaha!-kacagott gonoszul majd letekerte a flakon tetejét s az ott talált pohárba öntött magának. Viszont Anne nem figyelt rendesen oda s azzal a mozdulattal ahogy megfordult megbökte az asztalt s a pohár  összes tartalma a Niall-től jött levelemen landolt.
Anne azonnal észlelte mit csinált,s sajnálkozva itatta fel a kifolyt üdítőt egy a zsebéből vett papírzsepivel.
-Kérlek ne haragudj!-sajnálkozott.
-Oh...-szaladtam oda hozzá.-Jaj,ne...
-Nem akartam!
-Tudom...-hirtelen kikaptam az elázott papírt Anne kezei közül és az ablak alatti radiátorra tettem,hátha ott könnyebben megszárad.
-Az egyik ismerősödtől jött?
-Micsoda?
-Hát a levél...mert gondolom egy vacak jelentéktelen cetli miatt nem pattantál volna így ki az ágyból.
-Hát...mondhatjuk úgy is,egy ismerőstől...
-Mesélsz nekem róla?
-Tessék?
-Tudod,nem arról van szó hogy nem bírnám a búrád,csak hát semmit sem tudok még rólad. Ez a mostani is tök titokzatos.
-Nagyon bonyolult dolog ez.
-Nekem van időm.-mondta s összefont kezeivel leült a sarokban lévő fotelbe.
-Akkor hát,hol is kezdjem?
-Talán az elején!
-Nos... Engem a nagyim nevelt fel,s mikor ő meghalt egyedül próbáltam szerencsét itt,Londonban...-s elkezdtem Anne-nak mesélni az egész eddigi életem s ő mint valami kis óvodás a meseolvasás közben,tátott szájjal hallgatta a történetem.