II. évad - Tizenkettedik rész

Már néhány napja itt nyomorgok ebben a csupasz kórházban. A nő aki az anyámnak mondja magát minden pillanatban mellettem van, s oly odaadással van felém, hogy kezdem teljesen elhinni neki, hogy valóban ő az a nő, aki a világra hozott. Nagyon élvezem a társaságát. Mindig arról beszél miken mentem keresztül, s megmondom őszintén még magam is elszörnyedtem mindazon amit mesélt.
-És milyen volt?-kérdeztem.
-A pici? Csodálatos, egy valódi tündér. Sajnos, én nem találkozhattam vele, de temérdeknyi képet és videót mutattál nekem róla.
Ahogy óvatosan végigvezettem a hasamon kezeim, éreztem a császármetszés hegeit. Egy pillanatra Diana arca jutott az eszembe.
-Szőke volt és csodakék szemeivel szinte mindig mosolygott...-motyogtam.
-Igen!-bólintott rá anyám.- Csak nem emlékszel rá?
-Egy pillanatra mintha eszembe jutott volna az arca.-magyaráztam. -És az apa? Róla alig meséltél nekem. Miért?
-Nos az apa. Tudod ő végette vagyunk most itt. Mármint hogy nem a kórházban, hanem Anglia ezen részén.
-Hogy érted ezt? Elüldözött?
-Nem, szó sincs ilyenről...-rázta meg a fejét, s próbálta összeszedni a gondolatait.-Négy-öt éve ismerted meg. Boldogok voltatok. Nagyon boldogok. Utána, a fene tudja miért, Niall megcsalt téged, s mikor megtudtad kiborultál majd elhagytad. Ő  drogokba menekült, viszont mikor megszületett Diana megígérte hogy leszokik. Míg elvonón volt, te lefeküdtél, nem is egyszer,-hangsúlyozta- a legjobb barátjával. Mikor visszajött és megtudta nagyon összevesztetek, s te úgy döntöttél elszöksz, velem.
-Szerettem?
-Hidd el, még most is szereted! Csak nem emlékszel rá.
-Meglehet.-mosolyodtam el.
Fáradtan dőltem hátra az ágyon, s beteg, mozdulatlan szemmel a mennyezetet bámultam. Arra gondoltam, hogy milyen furcsa is. Nem emlékszem rá. Még csak az arcát sem tudom felidézni. Annyit tudok csupán, hogy szeretem! S igaza van anyámnak, még most is szeretem. Azok után amit anya elmesélt, azok után amit vele átéltem. A legtöbb ember aki hallaná a történetem, talán azt mondaná hülye vagyok, hogy még most is így érzek, de én egyszerűen nem tehetek róla. Nem tudom őt nem szeretni. A hangját, az arcát, de mégcsak a testvonásait sem tudom felidézni, mégis úgy érzem soha nem leszek képes nélküle újra szerelembe esni.

***

-Készen vagytok már?-kiabált fel Liam.
-Naná!-loholt le Zayn.
Mikor Niall meghalotta Liam-et már az övét csatolta. Egy utolsó pillantást vetett magára a tükrében. "Szívdöglesztő vagy!"-viszhangoztak a szokásos dícsérő szavaim a fülében. Mindig ezzel bíztattam ha indult valahova. Ez már afféle kihagyhatatlan lépés volt. Mint ahogy a zoknidat is mindig felveszed indulás előtt, így ezt a mondatot sem hagyhattam el soha. Egy apró csókot nyomott a tükör sarkában lévő képemre s már el is készült.
 Egy nem messzi clubba mentek egy kicsit kikapcsolódni, míg Harry a szüleinél, Louis pedig El-nél volt. A taxi a ház előtt várt rájuk, s ők jóhangulatban szálltak be. Nem terveztek olyan nagy csajozós estét, hisz Liam-nek és Zayn-nek is barátnöje volt, csupán csak azt akarták elkerülni,hogy a mai is olyan szürke este legyen mint az eddigiek.
Mikor megérkeztek a helyre temérdeknyi ember fogadta őket. A zene basszusát már az utcán is érezni lehetett, ami mégjobban meghozta a srácok kedvét.
-Ezer éve nem voltam ilyen helyen.-kapta vállai alá két barátját, majd széles vigyorral indultak befelé. A táncparkett tele volt miniruhában vonagló lányokkal és szinte hulla részeg pasikkal. A zene csak úgy üvöltött, s Niall úgy érezte nincs is ennél jobb hely, hogy kicsit elfelejtse a gondolatait.
Mind a hárman egy centit sem ittak. Az estét és a hangulatot akarták élvezni, nem a piát. Először egy "csendesebbnek" mondható asztalhoz ültek le viszont hamar belátták hogy itt aztán nem fognak tudni cseverészni. Liam elkapta barátjai kezét, s egészen a táncparkett közepéig rángatta őket.
-És most rázzátok!-üvöltötte majd nekiállt eszeveszettül táncolni. Niall és Zayn se vigyorgott oknélkül tovább, hanem azonnal nekikezdtek a táncnak.

***

-Mutatsz nekem róla képet?-pislogtam anyámra.
-Nem tudok!
-Az hogy létezik?
-Nem hoztál magaddal egyetlen képet sem, mivel nagyon elszántan próbáltad meg elfeljeteni a múltad.
-Kár...-hajtottam le a fejem. Milyen ostoba is voltam! Hagytam hogy a szívem helyet az eszem diktáljon, s ebbe most jól belefürödtem. Egyáltalán mit gondoltam? ...
-Jó napot!-lépett be hozzák a dokim.
-Magának is.-ugrott fel anyám, s tágra nyílt szemekkel várta a doktor szavait.
-Jó hírek?-toltam magam feljebb az ágyon.
-Inkább semlegesek. Nos, néhány vizsgálat elvégzése után arra jutottunk hogy a daganat az agyában pont az agy memóriájáért felelős részét nyomja. Vagyis a főleg az emlékező képességének érzelmi vonatkozású részeit.
-Azaz a daganat miatt nem emlékszem az eddigi életemre?
-Pontosan.
-Mit tud tenni ez ellen?-kérdezte anyám.
-Kemoterápiát javaslok, mivel a műtét borzasztóan veszélyes lenne.
-Mennyire borzasztóan?
-Nos ha úgy dönt szeretné a műtétet akkor csak nagyon kis százalék az esélye arra hogy túlélje. Nagyobb a valószinűsége annak, hogy valamelyik agyi idege károsodik ami a legjobb esetben is teljes bénulással járhat.
-Teljes bénulás?-ismételte anyám a doktor szavait.
-Igen. Ezért a legbiztonságosabb a kemoterápia minnél hamarabbi elkezdése lenne.
-Rendben.-bólogattam.
-Viszont a maga érdekében, és nem a kórházunk ellen szólva, de higgye el jobban teszi ha ezt a kezelést nem itt hanem, mondjuk Londonban kezdi. A mi kórházunk, ahogy maguk is látják vidéki kórház. Itt szinte alig foglalkozunk ilyen betegekkel, mint ön. És ha jól tudom mielőtt ide jött volna ott kezdte a kezelést.
-Igen.-szólt közbe anya.
-Ezért lenne legjobb döntés a Londoni kórház.
-Rendben, köszönjük.-mosolyogtam, majd miután a doki elhagyta a szobát anyámra néztem. Hisz most ő volt a múltam.
-Gondolom nem kérdés, hogy hogyan tovább.-mondta.
-Egy pillanatra sem gondolkodtam el rajta!
-Akkor irány haza!

***

A srácok kezdtek egyre jobban fáradni. Már vagy két órája buliztak, viszont a hangulat még mindig ugyan olyan vad és eszméletlen volt.
-Hé Niall!-kiabált Zayn.-Nem hoznál valamit inni? Mindjárt elájulok.-nevetett majd az asztaluk felé vette az irányt, ahol Liam és a többi régi haverjuk nevetgéltek.
-Három szűz mohitot kérek!-üvöltötte a csaposnak Niall, mikor a bárpulthoz ért. Míg arra várt, hogy elkészüljenek az italjaik, háttal nekidőlt a pultnak s a tömeget kezdte el bámulni. A parkett minden egyes négyzetcentijén táncolt valaki, s nem volt ez másként az asztaloknál sem. A dj is remekül nyomta.
-Csak nem keresel valakit!-állt oda Niall mellé egy karcsú, barna hajú lány.
-Nem, dehogy! Senkit!-mosolyodott el Niall.
-Nos akkor, Susanne vagyok.-nyújtotta a kezét kézfogásra az eddig Niall számára ismeretlen lány.
-Nagyon örülök. Niall vagyok!-fogta meg a kezét.
-Oh, micsoda férfias kezek. A barátnőd is biztos sokat dícséri.
-Nincs barátnőm...-fordult a pult felé, mivel elkészültek a kikért italjaik.
-Ne viccelj már! Egy ilyen srácnak biztos van barátnője.
-Pedig nincs.-mosolygott.-Nekem most mennem kell. Remélem még összefutunk.-majd sietős léptekkel elindult az asztaluk felé.
-Haver! Majd szomjan haltam.-mondta Liam majd elkapta a poharat s hangos koccintás után fenékig ürítette.
-A fenébe is partyzni jöttük vagy mi fene!-állt fel az egyik régebbi barátjuk.-Irány a táncparkett!
Majd mindannyian egyszerre elindultak. Egy kisebb körbe rázódtak össze s utána indulhatott a "táncpárbaj". Liam a szokásos 1, 2, 3, Flick-el kezdte amit Zayn Jackson mozdulatokkal überelt. Niall először egy ír néptánc féleséggel indított majd áttért a laza kézmozdulatokra.
-Oh bocs!-mondta mikor megérezte hogy egy mögötte álló lány lábát szinte laposra taposta.-Susanne?-kapott a homlokára mikor megfordult.
-Niall!-válaszolt a lány.
-Mondtam hogy még találkozunk.
-Hát, én nagyon reméltem!
Niall csak mosolygott majd a tömeg lökdösésének hála újra megtaposta Susanne lábfejét.
-Kereshetnénk valami nyugisabb részt.-mosolygott.
-Nem is tudom.-tűnődött Niall, viszont még mielőtt válaszolhatott volna, a lány karon ragadta, s a VIP rész felé húzta. Ott belebökte az egyik fotelba, majd ő is mellé ült.
-Te nem vagy semmi.-nevetett Niall.
-De te sem!-válaszolt Susanne, s alig engedte hogy Niall bármit is csináljon azonnal neki esett a szájának, majd vadul csókolni kezdte szőke prédáját. Aki igaz az elejével még tiltakozott, de belátta jobb ha enged.  Susanne nagyon akaratos volt. Néhány perc után már Niall ölében vonaglott. Kezeit végig vezette Niall izmos testén, egészen az övéig.
-Állj, állj, állj!-kapott észbe Niall, majd lenyomta magáról Susanne-t.
-Túl rámenős vagyok? De hisz az nem szokott baj lenni.
-Nem, vagyis igen... Figyelj azt hiszem hazudtam.
-Nekem? Te? Mégis miben?
-Mikor azt kérdezted, keresek-e valakit a tömegben, és én azt mondtam hogy nem. Akkor nem mondtam igazat. A mennyasszonyomat kerestem. Azt a lányt akit én eljegyeztem.-majd lelökve magáról Susanne-t elviharzott.