12.fejezet

-Nagyon hiányzol Szerelmem!
-Te is nekem Niall!-váltott aranyos mosolyra a szám a laptop előtt.Nelly csak Niall helyén,a kis sarki fotelban grimaszkodott hogy mit kell nekünk ennyit ízetlenkedni.Mivel lesz könnyebb ha lássuk vagy halljuk egymást...
-Mi van a picivel?-kérdezte aggódó tekintettel.
-A doki szerint még mindig nem stabil,de ők mindent megtesznek érte...
-...és veled?Hogy érzed magad?Jól vagy?
-Ne aggódj már!-hallottam Louis hangját a háttérből.-Nézz már rá teljesen ki van virulva!-és immáron arc is párosult a rekedtes hanghoz.
-Jól van haver,húzz már ki!-vette poénosra a helyzetet Harry,akit eddig észre sem vettem.Niall mellkasán összefont kézzel köszörülte meg a torkát és szúró tekintettel jelezte Harrynek,hogy ő is távozhatna!Harry lehajtott fejjel vánszorgott ki az ajtón majd csendben becsukta maga mögött az ajtót.
-Ne haragudj miattuk Jen!
-Dehogy haragszom!-mosolyogtam.
-Akkor oké...
-És mesélj milyen Párizs?
-Csodálatos!Egyszerűen meseszép!Ha meggyógyultok,ígérem hármasban eljövünk legalább egy hétre!Jen ezt muszáj látnod!Neked biztos tetszene!Az utcák,a terek...jajj minden annyira szép!Diana is biztos nagyon élvezné!Sok szexi kis párizsi fiúbaba van ám erre!-kacsintott.
-Gondolom...De még ne akarj barátot szerezi a lányunknak!
-Nem fogok!...De azért...hidd csak el annyira nem is szép,hisz nálad semmi sem szebb!
-Jajj Niall...gondolom milyen gyönyörű lehetek most,hogy már vagy egy hónapja smink sem volt rajtam.-próbáltam takarni az arcom a kezeimmel,hisz csúnyácskának éreztem magam.
-Jen ne takard el magad!Hidd el most vagy a legszebb!Smink és minden nélkül,kócosan pizsifelsőben!-kacsintott.Teljesen elpirultam.-Drágám muszáj mennem...
-Rendben!Légy óvatos és vigyázz magadra!
-Te is!Puszild meg kérlek Diana-t helyettem is!Mond meg hogy apuci küldi!
-Meglesz!-mosolyogtam
-Szia szerelmem!-köszönt el majd lerakta.A videohívásnak már vége volt de én még azért elköszöntem és egy hatalmas sóhaj közben az ágyam melletti komódomra raktam a gépet.
-Midnet elnyávogtatok?-kérdezte gúnyolódva Nelly miközben a körmeit reszelte.
-Csak féltékeny vagy!
-Ki?Én?Ugyan ne viccelj már!Erre a nyál csurgatós szövegre már hol lennék én féltékeny?"Jajj te vagy a legszebb!Szebb vagy mint Párizs!"-gúnyolódott Niall-t idézve.
-Csak kedves akart lenni!Miért szerinted nem igaz?
-Micsoda?Az hogy szebb vagy mint Párizs?
-Igen!Szerinted nem igaz?
-Kisanyám!Szép vagy sőt elbűvölő de azért ne akard legyőzni Párizst!-nevettünk egyszerre.Imádtam hogy Nelly mindig velem volt és nem engedett elszállni.De viszont ha magam alatt voltam mindig felsegített.Segített abban hogy egyensúlyban maradjak.Olyan volt mint egy rohadt jó pszichiáter!
-...és nem vettél észre valami furcsát Niall-en?-kérdezte Nelly.
-Nem...Miért?Kellett volna?Új a haja?
-Nem olyat..
-Hanem?
-Harry-vel beszéltem délelőtt és aggódott mert Niall reggel megint eltűnt bő egy órára úgy,hogy senki sem tudta hol van...
-Arra célzol hogy megint drogozik?
-Hát nem célzok semmire,de szerintem még mindig nem teljesen tiszta!
Niall nem eshetett vissza!Nem ilyen nem fordulhat elő!Ha megint nekiállt szendi valamit én esküszöm kinyírom!...de ha szedne is valamit,vagy lőné magát vagy ilyesmi akkor azt tuti észrevenném mivel Niall minden délután felhívott skype-on és órákat dumáltunk.Volt hogy már csak bámultuk egymást hisz kifogytunk a témákból,de volt hogy a fiúkkal együtt bohóckodott nekem és Nellynek.Nem akarom hogy elrontsa magát!
A napok lassan és egyhangúan teltek.A legszebb rész mindig az volt mikor az orvosok be engedtek Diana-hoz.Olyankor mindig jobb kedvre derültem.Csodálatos és fura érzés volt még így tizedszerre is.El sem tudtam hinni!Fel sem tudtam fogni.Aprócska volt és sovány mégis olyan energia és erő sugárzott belőle mint egy teljesen egészséges kisbabából.
-Ébren van hölgyem?-hallottam a kopogás után a dokim hangját.Annyit beszéltem már vele hogy bárhol felismertem volna a hangját.
-Persze doktor  úr!
-Beszélnünk kéne...
-Rendben!-ültem fel és kicsit megigazítottam magam.Nem fájt már semmim,és teljesen kicsattantam az energiától.Olyan jó érzés volt megint teljes testemmel élni!
-Diana-ról lenne szó!-húzott egy széket az ágyam mellé majd helyet foglalt rajta.
-Igen...hallgatom.-nyeltem le a torkomon megakadt hatalmas gombócot.
-Diana szíve még mindig borzasztóan gyenge!Ez így nem mehet tovább.Nem lehet gépre kapcsolva egész életében...hölgyem a kislányának minél hamarabb új szívre lesz szüksége!-amint a mondat elhagyta a doki száját én azon nyomban leblokkoltam.Nem gondoltam hogy ekkora a baj!
-Mikor lenne a műtét doktor úr?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Hát ez nem olyan egyszerű.Először is várólistára kerül...
-Várólistára?Az én kislányom?-szakítottam félbe a dokit.
-Hölgyem nyugodjon meg...A kora és egyéb más körülmények miatt a lista elejére helyezik majd.Miden bizonnyal holnap,holnap után,vagy talán pár napon belül találunk donort a kis Diana számára.Hölgyem kérem nyugodjon meg!Nem lesz semmi baj!-vigasztalt a doki.
-Köszönöm doktor úr!-mosolyogtam majd miután kiment hangos zokogásba törtem ki!Ne!Csak az én kislányommal ne!Csak vele ne történjen....A sírás már szinte rutin dolog volt nálam,talán olyan mint másoknál a nevetés,de valahogy megvolt rá mindig az okom.Most ép azon gondolkoztam hol rontottam el?Hol rontottam el hogy az Isten ilyen csúnyán elbánik velem?A kis Diana nem tehet semmiről,de most mégis ő szenved.Nem tud beszélni,de ha  tudna biztos segítségért könyörögne!Azért hogy mentse ki őt valaki abból a rideg dobozból.Azért hogy úgy élhessen mint a többi kisbaba.Neki otthon lenne a helye a kis ágyikójában,a pici plüss állatai mellett,az egészséges anyukája és apukája karjaiban,akik boldogok együtt...de ez most pont a fordítottja.Puha babágy helyett inkubátor,és boldog családi környezett helyett csak egy rákos anya és egy minden bizonnyal drogos zenész apa.Ez így ridegül és otrombán hangzik,de sajnos ez az igazság...s ez az ami nagyon elszomorít!Ez az a dolog ami miatt oly sokszor rám jön a sírhatnék.Nem tudom hol rontottam el,de valahol elég rendesen,mivel ok nélkül nem büntet így az ég,mint ahogy most engem.
Másnap este megint átlopóztam Diana-hoz.Oda húztam mellé a hintaszéket,kesztyűt húztam majd benyúlva a hideg üvegdobozba megfogtam a kezét.Meleg volt mint mindig és rendkívül puha.Már szinte ösztönösen szorította meg kis kezecskéjével ujjamat és volt hogy néha kicsit nyöszörgött is ha sokáig voltam csendben.Beszéltem hozzá,énekeltem neki.Meséltem neki az apukájáról,a keresztanyjáról,a világról,rólam...elmondtam neki mindent!De ez a ami este más volt.
-Jó hírekkel jöttem hozzád kislányom.-kezdtem mondandómat miután kényelmesen elhelyezkedtem.-Képzeld a doki ma délután azzal a hírrel volt bent nálam hogy megvan a donor,megvan az új szíved!Holnap délelőtt lesz a műtét..én csak azt akartam hogy tudd én bízom benned!Erős kislány vagy és hidd el túl fogod élni!Ha egy új szív kell ahhoz hogy te egészséges légy hát akkor legyen!Megkapod az új szívet és hidd el pikk pakk meggyógyulsz majd!Te leszel a legszebb és legokosabb kislány a földön,majd meglátod!Megígérem hogy semmiben nem fogsz majd hiányt szenvedni!Én mindig itt leszek melletted!Hallod?.. itt leszek melletted és soha el nem hagylak majd!-bár tudtam hogy nem ért,de talán hallja amit beszélek,lehet hogy azt amit hall fel se fogja,de azt akartam hogy tudja én mindig mellette leszek.-Azt akarom hogy a műtéten a legjobb formádat hozd!Adj bele mindent és légy nagyon erős!Tudom hogy most fáj,csak nem tudod jelezni,de hidd el,ha ez a műtét sikerül minden rendbe jön és pár hét múlva már otthon leszel.Otthon leszel az anyával és az apával!Meglátod majd milyen jó lesz...-csordult végig egy könnycsepp az arcomon.-Nagyon jó lesz!-hátradőltem a székben majd még egy picit dudorásztam neki s elaludtam...