1.fejezet

Utálom ezt a mai napot.Születésnapom van!Nos?Mitől olyan nagy dolog ez?Jó oké megértem nem minden nap lesz 23éves az ember,de akkor is.Amúgy meg egyedül ünneplem.Így egymagam.A kávésbögrémben már alig van kávé,és az is szerintem mind jéghideg.Erre is Ő szoktatott rá!A reggeli kávéra.Minden reggel a frissen főt kávé illatára ébredtem,és Ő mint valami pincér hozta az ágyba.Eleinte utáltam,nem csak a szagát az ízét is,így csak egyedül itta.Visszabújt mellém,poharát az éjjeliszekrényén hagyta,és pár "jóreggelt puszival" végleg kihúzott kis álomvilágomból a puha párnáim közül.De ezért nem haragudtam rá hisz egy sokkal jobb világba ébresztett így....majd mikor az egyik éjjel nem aludt itthon,reggel nem keltem kávéillatra,sem meleg puszira...muszáj voltam egyet csinálni magamnak hogy legalább csak a kávéja illatát érezhessem ha az övét már nem.Na én ekkor szoktam rá...azután már két bögrével jött vissza a konyhából.Két bögre kávéval.Egyet neki és egyet nekem.
-Még egy kis kávét Jen?-térített vissza a jelenbe a pultos Tom.Valami volt Tom hangjában.Valami olyan a hanglejtésében amit csak a velem való beszélgetéseknél használt.-Jen!?-szólt hozzám újra.
-Igen?-ráztam meg a fejem,és ezzel befejeztem a  gondolkodást.Hajam a jobb vállamra simítottam és könyökölve végigterültem Tom előtt a pulton.-Önts még kávét kérlek!Mert ha nem iszok még egy pohárral tuti itt alszok el.
-Hogy hogy?Talán nem aludtál az éjjel?Csak nem volt nálad valaki!-mosolygott kajánul és teletöltötte gőzölgő kávéval a poharam.Én lajhár módján visszaegyenesedtem és belekortyoltam a kávéba.
-Mondhatjuk úgy is!-rántottam meg a vállam a kis füllentésem után."Volt nálam valaki"-ez az amit Tom is és én is máshogy értelmeztünk.Tom a szó eredeti értelmére gondolt,míg én arra hogy az a bizonyos valaki ha fizikailag nem is eszmeileg egész éjjel nem hagyott aludni.
-De nekem most mennem kell!-kaptam észbe mikor karórámra pillantottam.Felhörpintettem a kávém és gyorsan összekapkodva dolgaimat leugrottam  a bárszékről.Kifizettem Tomnak a kávém és a reggelim majd bájos mosollyal elköszöntem-Akkor a szokásos időben délután itt leszek a következő adag kávémért!-majd kilibbentem az ajtón ami a tavaszi borús idő miatt nagyon csapódott utánam.Hatalmas táskám legmélyéről előkapartam a kocsikulcsom,és ebben a reggeli csúcsban próbáltam meg beérni 10perc alatt a munkahelyemre.
4perc múva kilenc!Szuper még van pár percem felérni az irodámba!-motyogtam magamban és sietve zártam be az autómat és már eszeveszetten nyomogattam is a lift gombját ami a földalatti zárt parkolóból vitt fel a 17.emeletre.A liftben  még átnéztem a papírjaimat hogy mindenem biztosan nálam-e van,habár ha otthon is felejtettem volna valamit már azon sem tudtam volna változtatni.Pontban kilenckor léptem ki a liftből.Elsétáltam a többi ügyvédnő irodája előtt.Akikkel jóban voltam azoknak oda-oda szóltam pár szót.Majd megérkeztem!A folyosó legvége!Az az a szipirtyó irodája elé...én csak egy kis titkárnő vagyok,egy jelentéktelen senki.De ő!Ő maga az Isten az itteniek szemében!Ő irányítja az összes ügyvédet ügyvédnőt.Én meg végzem helyette a papírmunkát.Leültem a kis asztalkámhoz és azonnal egy kis üzenet fogadott:"Reggeli tárgyalásra mentem!Csináld meg a kért munkákat majd a cetli alatti nyomtatványokat másoltasd le tízszer!A többit majd személyesen!"-komolyan mondom,egy igazi boszorkány!Alíg idősebb nálam pár hónappal de azt hiszi azért meg kijárt valami híres egyetemet és kitanult ügyvédnőnek majd apucija rá hagyta a fél cégét Ő már rögtön több mint én!Oh persze...
Fél tizenkettő.Lassan ebédszünet.A kis szipirtyóm még mindig nem jött vissza a reggeli tárgyalásáról.Meredten bámultam ki az ablakon,mivel már minden rám osztott feladattal kész voltam.Ő járt a fejemben!Még mindig csak Ő!Egész éjjel csak rá tudtam gondolni és ez így meg már vagy egy hónapja!Percre pontosan azóta...azóta...azóta mióta elhagyott!Elhagyott egy szó nélkül!Nem tudom feldolgozni miért.Nekem lett volna okom véget vetni a kettőnk közt lévő kapcsolatnak,de mégsem tettem.Azok után amit művelt velem nekem lett volna okom!...és már megint itt tartok!Szemeim csillogni kezdenek és pár könnycsepp folyik végig az arcomon.Gyorsan letörlöm őket,nehogy valaki meglássa!
Déli tizenkét óra.Hála az égnek!Vállamra kaptam kistáskámat és már suhantam is a lifthez,hogy elhagyjam ezt a rohadt munkahelyet,ha csak egy percre is.A lift talán még sose vitt ilyen lassan le.Kicsit még meg is ijedtem hogy talán bent ragadok.Kilépés közben a táskámban kutattam a kulcsaim után mikor is egy hangos motorzúgásra kaptam fel a fejem.Az a szipirtyó!Mint valami szépségverseny győztes integetett a kocsi után majd fülig vigyorral indult el felém.
-Oh szia Jen!Minden megvan amit kértem?-és még mindig ugyan olyan önelégülten vigyorgott.Hmm,egy pofonnal talán letudtam volna törölni a képéről,de nem mertem megütni.Nem akartam az ő szintjére süllyedni.
-Igen,minden kész!Ha most megengedi én elmennék ebédszünetre!-magáztam őt hisz ezt kérte de le merem fogadni ezt is az egója növelése miatt!Azon csodálkozok hogy nem kell őt hölgyemnek vagy asszonyomnak hívnom...
-Persze menj csak!De egy percet se késs!
-Nem fogok!-válaszoltam és kikerülve őt elindultam a nem messze parkoló Suzukimba.A kocsimba pattantam majd egy hatalmasat odavágtam a kormánynak,ami így visszagondolva már rettentő rossz ötlet volt!Felbőgettem a motort és már útban is voltam Tom kajáldája felé...
-Meglepetés!!-ordított rám Tom a pult mögül majd elém rakott egy kis tortácskát gyertyával a tetején.Mindenki minket bámult.Mit is mondhatnék,jól esett hogy tudja valaki mikor van a szülinapom.A hamiskás hangján elénekelte nekem a rövidített szülinapi dalocskámat majd megkért fújjam el a gyertyámat.Behunytam a szemem,kívántam majd elfújtam.Ő megtapsolt majd leülvén szokásos helyemre már hozta is a levesem.Szerettem hogy ennyire ismer.Hogy tudja mi a kedvenc kajám,tudja mit mivel eszem és még azt is tudta hogy utálom a rózsaszín tortákat így egy szép kéket kaptam.Áthajoltam a pulton majd egy váratlan puszival köszöntem meg a "kis meglepetését".
Az úton visszafelé még mindig mosolyogtam Tom gesztusán,és egy pillanatra a mellettem lévő tortára néztem.Nem nyúltam még hozzá úgy terveztem majd otthon tévézés közben megeszem.Néhány percre el is felejtettem hova jövök,hála Tomnak.Végigsétáltam az irodák előtt majd az asztalkámhoz érve fáradtan a székembe dőltem.Alig ültem le már hallottam is kedves kis főnöknőm hangját ahogy az irodájába hívat.Mint egy lábon lőtt kutya vánszorogtam be akaratlanul a kis rózsaszín irodájába ahol is megláttam azt amire még álmomban sem gondoltam volna.Az a boszorkány a hatalmas karosszékében ült az asztala mögött míg vele szemben a "tárgyaló széken" egy kócos srác ült.-Jen!-nyávogta ízetlenül a nevemet,majd felállt és a srác felé mutatva így szólt hozzám:Jen ő itt az új barátom!
A srác lassan fordult meg az én szivem pedig abban a pillanatban ahogy a srácot megláttam elfelejtett dobogni!Ez Ő...