8.fejezet

-A pici szíve elég szaggatottan dobog.Pár vizsgálat még szükséges...-vakarta a fejét a doki miközben a papírjaimat bámulta.
-Doki de ugye semmi komoly?-kérdezte Nelly mivel én teljesen lefagytam.
-Nem látszik semmi az ultrahangon,a kicsi egészséges,csak a szívritmus zavar eléggé aggaszt.Talán csak azért mert hogy az anyuka is izgul ez hatással lehet a babára is,de azért egy hét múlva még jöjjenek vissza.Meghallgassuk akkora talán lenyugszanak!-magyarázta a doki a helyzetet.Felöltöztem majd Nelly-vel elhagytuk a rendelőt.
-Tudtam hogy ez lesz....mire végre minden rendben jön akkor történik valami ami mindent tönkre tesz!-csapkolódtam mikor beültünk az autóba.
-Nyugodj meg!A doki is megmondta hogy talán azért volt mert nagyon izgatott vagy és ezt baba is érzi rajtad.Hatással vagy rá!Ép ezért nyugodj le!Gondolj inkább arra  hogy lesz egy csodaszép kislányod!
-Egy kislányom...-érzékenyültem el és a hasamra tekintettem.Óvatosan megsimogattam ezzel próbáltam nyugtatni mindkettőnket.Alig kevesebb mint hat hónap múlva anya leszek!Fel sem tudtam fogni!
Az elkövetkezendő napokban egyre több változást vettem magamon észre.Szinte minden kajától rosszul voltam,de voltak olyan pillanataim is mikor bármit magamba tudtam tömni és egy perc alatt kitisztítottam a tányérom.Pár hétig még a bő ruhák el-el takarták a hasam és így nem volt nagyon szembetűnő az állapotom.
Szokásosan minden reggel Tomnál reggeliztem,de a picire való tekintettel a kávét elhagytam.Az egyik napilap címoldalán ezt a szalagcímet olvastam:1D és Európa-ami annyit takart hogy a banda,bele értve Niallt is,turnézni mentek!Hatalmas kő esett le a szívemről.Így legalább még véletlenül se tudunk majd összefutni.
-Jó reggelt szépség!-hallottam Tom hangját hátam mögül.-Egy kis kávét?
-Neked is Tom..-mosolyogtam és gyorsan a táskámba rejtettem az újságot.Nem tudom miért tettem,valahogy reflexből.Tom édesen mosolygott majd a velem szemben lévő székre ült le és mélyen a szemembe bámult.-Nem kérek kávét köszönöm!Már leszoktam róla!
-Te?Te és a kávéról való leszokás?Hát ilyet sem gondoltam volna...
-Pedig így van...-de Tom csak ült velem szemben és vigyorgott.Kicsit cikis volt már a helyzet így muszáj voltam valahogy megtörni a csendet.-Tom?Minden rendben?
-Igen persze!Minden a legnagyobb rendben!
-Hát akkor oké...
-Emlékszel mikor pár hete reggel mondtam hogy azért vagyok olyan boldog mert végre elhatároztam valamit.
-Igen,rémlik...miért?
-Hát azt a dolgot most teljesítem...Jen...Eljönnél, velem ma este vacsorázni?- a kérdés váratlanul ért és akkor ép minden járt a fejemben csak az nem aminek kellett volna.
-Nem...
-Nem?
-Vagyis igen!-habogtam.Nem akartam megbántani..
-Most akkor igen?
-Persze.-mosolyogtam hogy kicsit megnyugtassam.
-Akkor nyolcra érted megyek!-válaszolt önelégülten és mikor elment mellettem egy gyenge puszit nyomott az arcomra.Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe....Nem lett volna szabad...
Nelly olyan komolyan ült az asztalánál,olyan elmélyülten dolgozott,nem mertem zavarni,de viszont muszáj voltam neki elmondani a "Tom-os ügyet" így egy cetliből repcsit hajtogatva üzenetem átrepítettem az irodájába.A repcsi elég jól sikerült mivel Nelly hajában landolt.A cetlin ez állt:"10perc múlva a WCben!FONTOS!"-Nelly értette a dolgot így csak elmosolyodott és megpróbált 10 perc alatt végezni a még hátra lévő dolgaival.
-Nos?Mi az a fontos dolog?-kérdezte érdeklődve az egyik WC kabin előtt.
-Valami nagyon rosszat tettem!-hajtottam le a fejem.
-De ugye a kicsinek nincs semmi baja!-rakta rögtön kezét a hasamhoz.
-Nem!....Emlékszel Tomra?
-A pultos srácra?Ja párszor kajáltunk nála...miért?
-Randizni hívott!
-...és te persze igent mondtál!-húzta oldalra a száját és a mellkasán összefonta kezét.
-Nem!!vagyis először nemet...aztán meg igent...
-Jellemző!Jen te nem tudsz nemet mondani!
-De tudok...csak hát szegényem nem érti miért ne mehetnék el vele.Hisz nem mondhattam azt neki:Bocs nem jöhetek össze veled mert a volt pasim gyerekét készülök megszülni!
-De...de talán ezt kellett volna mondanod!
-Te teljesen lökött vagy!Most akkor mit tegyek?
-Hát menj el vele!
-De hát...
-Nincs "de hát"!Igen mondtál,megígérted most már tartsd is be a szavad.Gratulálok Jennifer!Szépen megkavartad az álló vizet!
-Tudom...de mégis mit tehettem volna?
-Talán mondhattál volna nemet is!-vágta rá a választ és fejét csóválva visszaült dolgozni.Én is ugyan így tettem.
Az utóbbi napokban Nelly mindig hazakísért és sokszor volt hogy úgy eldumáltuk az időt ezért nálam aludt.Nem volt ez másképp ma este sem.Nelly segített a ruha kiválasztásában,a smink és a frizurám elkészítésében.
-Mintha a középsuliban lennék.-nevetett Nelly miközben a hajamat vasalta.
-Miért?
-Mert akkor volt ez szinte minden este,hogy:"jajj ezt vedd fel meg így meg úgy meg amúgy legyen a hajad".Akkor volt az hogy megcsináltuk egymás frizuráját,kifestettük egymás körmét...
-Hát egy kis nosztalgia mindig belefér.-nevettem vele együtt.Annyira boldog voltam hogy ő itt van nekem!Mintha a testvérem lenne!Az a testvér akire egész életemben vágytam.Egy nővér aki ha kell leszid,de mindig kiáll mellettem.Mindig visszaterel a helyes útra és segít abban hogy ne térjek le arról.
Tom pontban nyolckor állt meg a ház előtt.Nelly megígérte hogy ma nálam alszik így este ha hazaérek rögtön lesz időm beszámolni.
Tom illedelmesen kinyitotta az anyósülés ajtaját majd segített a beszállásban.Egy puccos étterembe vitt.Nagyon jól elbeszélgettünk.Nagyon jó fej srác...és most hogy így volt időm rendesen szemügyre venni nagyon jóképű is volt.Gesztenyebarna kerek szemei voltak,sötét barna bőre és fickósan keskeny álla.Figyeltem a száját ahogy beszélt.Gyönyörűen artikulált,látszott rajta hogy tanult srác.Nagyon jól használta a szavakat.Izmos kidolgozott vállai voltak,amik csak úgy vonzották a tekintetem.Szürke laza inge csak még jobban kiemelte keze vonalát és kihangsúlyozta teste minden kis részletét.Tom talán két évvel volt fiatalabb nálam,de engem a terhesség annyira leépített hogy szerintem sokan azt hihették a fiammal vagyok.Jelenléte teljesen elvarázsolt.Amennyire tiltakoztam az ellen hogy belé essek,most mégis sikerült.A fantáziám is egyre távolabb és perverzebb vidékeken barangolt míg hallgattam ahogy beszél.Niall jutott az eszembe.Az a bizonyos első közös napunk.Niall-ra néztem ilyen csillogó szemekkel....és már megint rá gondolok.Még így is hogy ez az adonisz ül velem szemben,még ilyenkor is képes belemászni a gondolataimba.
-Szerinted is?-térített vissza a jelenbe Tom.
-Mit kérdeztél?
-Látom untatlak...
-Nem dehogy is...csak teljesen elvarázsoltál...-túrtam kétségbeesetten a hajamba.-Elég rég voltam már randin és te olyan tökéletesen ülsz itt.Olyan szépen beszélsz hozzám...én meg rád se figyelek...
Tom csak mosolygott.Mikor végeztünk a desszerttel elég jól összemelegedtünk. Ő fizetett.Tizenegy után pár perccel érkeztünk meg vissza a házam elé.Egészen az ajtóig kísért.
-Köszönöm ezt a csodás estét.-mosolyogtam és próbáltam kicsit távolabb maradni.Tudtam hogy nem szabad bedőlnöm neki!
-Én is nagyon élveztem!-válaszolt majd megfogta a derekam és magához húzott.A csípőm szinte súrolta az övét és éreztem hogy többet akar mint egy sima vacsora.
-Tom ugye tudod hogy én most nem akarok kapcsolatot.-zavartam meg a pillanatot.
-Tudom..
-Mégis honnan?
-Ugyan kérlek...a kedvenc dolgainkról,zenéről meg bizonyos kajákról,filmekről dumáltunk.Mindeközben te sokszor elbambultál és bár testileg velem voltál,szellemileg máshol kalandoztál.Látszik rajtad hogy lelkileg romokban vagy és még mindig szerelmes vagy valaki másba.Talán egy olyan valakibe akivel már szakítottál,vagy még csak össze se jöttetek,az egy biztos hogy az a valaki nem én vagyok.
-De igen is Te!-vágtam rá és forrón,érzékien megcsókoltam.Felháborított az a tudat hogy Niall még mindig ennyire fontos szerepet játszik az életemben,hogy még egy pasit sem tudok az ágyba vinni.Meg akartam mutatni a fejemben élő kis Niall szörnyecskének aki egyre csak azt suttogta:még mindig szeretsz!,hogy ez tévedés.Tom háttal nekinyomott a bejárati ajtónak és kezei bejárták a testem felső részének szinte minden egyes szegletét.
-Menjünk be.-suttogtam Tom szájába a szavaim majd ő kezeit a fenekemre vezette.Megmarkolta majd felkapott én pedig lenyomva a kilincset kicsit eldőltem tőle.Nem engedett elesni.Elkapott és újra magához húzott.Lábával visszabökte az ajtót ami hangos csapódással a kanapén fekvő Nelly-t is felébresztette.Hallottam ahogy csendben kuncogott látva hogy nem bírjuk elereszteni egymás száját.Tommal együtt beestünk a szobámba,majd magunkra zártuk az ajtót nehogy zavarjuk Nellyt.
Reggelt kócosan ébredtem.Tom még mindig mellettem feküdt.Atya ég mit tettem!Óvatosan kiszálltam az ágyból majd pizsifelsőt húzva és kilopóztam a szobából.Nelly már egy ideje fent volt.
-Jó reggelt!-vigyorgott miközben kezében az újsággal kávét szürcsölt.
-Jó reggelt!-nyeltem egy hatalmasat és fejemet lehajtva kerestem valami ehetőt a hűttőben.
-Szóval,milyen volt a vacsora?
-Szuper...
-...és a desszert?
-Csokis tortát ettem.
-Akkor,akarom mondani a bónusz kör?-Nelly-re néztem majd elnevettük magunkat.
-Hogy lehet egy szeretkezésre azt mondani hogy bónusz kör?-nevettem miközben leültem mellé a kis joghurtommal.
-Szóval mégis csak megvolt a dolog?
-Meg!De egyszeri alkalom volt,nem fogunk összejönni és csak azért csináltam,hogy...
-Hogy megmutasd magadnak Niall-t már rég elfelejtetted!-komolyan kezdtem megijedni ettől a csajtól.Jobban ismert engem saját magamnál.
-Több ilyen nem lesz!-válaszoltam határozottan.Jókedvünknek az ajtóban megjelenő Tom vetett véget.
-Jó reggelt hölgyeim.
-Neked is Tom.-álltam fel hogy üdvözöljem,de ahogy elindultam felé ő is elindult az ajtóhoz.Miközben húzta fel a kabátját egy puszit nyomott a homlokomra.-Nem maradsz itt reggelire?
-Figyelj Jen!Ahogy tegnap este is mondtam te még mindig szereted azt a bizonyos valakit és ahogy látom nem csak szerelem hanem valami erősebb dolog is fűz ahhoz a valakihez.-célozva ezzel a pocakomra.-Csodálatos volt a tegnap este,de ennyi volt.Nem akarom erőltetni azt aminek semmi értelme nem lenne!
-De Tom...
-Jen!Be kell látnod neked mást írt meg az ég nem engem.-majd még egy puszit nyomott a homlokomra és kilépett az ajtón.-De azért reggelente még várlak!-kiáltott vissza majd beszállt autójába.
Visszamentem Nelly-hez és vártam hogy megmondja:neki megint igaza volt,de nem.Csak mosolygott.
-Ez valami áldás akar lenni hogy a pasik engem mindig elhagynak?Mert ha az akkor inkább átok,mint áldás!
-Drágám kijavítanálak :Niall nem ment el!Niall-t te küldted el!De legalább valaki végre szépen rendbe rakta a hormonjaidat!
-Legalább ez a gond letudva!
Ezek után is ugyanúgy jártam reggelizni Tomhoz és a jóbaráti viszony ugyan úgy megmaradt.Tom egyik reggel megkért hogy meséljem el neki ki az a valaki akit ennyire nem bírok elfelejteni.Megbíztam Tomban így elmeséltem neki nagyjából a történetem.S mikor kiejtettem a számon hogy terhes vagyok ő meg sem lepődött.
-Azt vártad hogyha elmondod hogy terhes vagy én madj meglepődök?
-Hát valami olyasmi...
-Jen...volt már dolgom duci csajokkal,de azért egy úszógumit meg tudok különböztetni egy babapocaktól!
A követekző napokban szinte minden a lehető legnagyobb rendben volt...Talán túlságosan is rendben.Nelly odaköltözött hozzám és minden reggel együtt jártunk be dolgozni,mind addig amíg el nem kezdtek arról pletykálni hogy terhes vagyok.Kiléptem még az előtt hogy ez az igazságon alapuló pletyka a főnöknőm  fülébe jutott volna.Ezek után Nelly járt egyedül dolgozni Tom pedig minden reggel hozott nekem reggelit,néha ebédet is.A kivizsgálásokon is minden rendben volt és kezdtem elfogadni a sorsom.Megbékéltem azzal hogy mi vár rám.Túl sok jó dolog jött egymás után ami aggodalommal töltött el mivel minden jónak egyszer vége szakad,és utána jönnek a rossz dolgok... a rosszabbnál rosszabb dolgok!