7.fejezet

-Kérlek menj el..-ez csúszott ki a mondat a számon,miután egy a torkomon akadt hatalmas gombócot próbáltam lenyelni.Nem mozdultam,nem húztam el magam,csupán a csók megtörténte helyett elküldtem Niall-t.
-Nem hagylak itt...Nem hagylak el soha többé!-suttogta és megsimította bal vállamat.Szánk egyre közelebb ért és én még mindig ugyan úgy ledermedve ültem,lehunyt szemekkel.A szívem harcolt odabent az eszemmel.Eszem azt súgta hagynom kell őt elmenni,de szívem ezt nem hagyván nem engedte testem megmozdulni.
-Menj el!-és immáron az ész került ki győztesen a bennem vívott csatából.Visszahelyezkedtem az ülésemre,kezeimet a kormányra tettem majd vártam hogy visszaadja kulcsaimat.Rideg voltam és talán kicsit ijesztő.
-Biztos ezt akarod?-nézett rám cica szemekkel.
-Igen!-válaszoltam határozottan és féltem felvenni a szemkontaktust így az előttem lévő autó rendszámát bámultam.-Szállj ki és örökre felejts el!...Menj már!
-Akkor hát...-mondta,s közben arra várt hátha meggondolom magam...de ez nem így történt.Kezembe nyomta kulcsaimat és sértődötten kiszállt a kocsiból és becsapta maga után az ajtót.Én egy hatalmasat sóhajtottam.Egy gonddal kevesebb...
Miután hazaértem Nelly hívott fel hogy átugrana kicsit beszélgetni mivel ma az irodában nem volt lehetőségünk és ő holnap utazik el.Tíz perccel az után hogy bejelentkezett nálam már a kocsifeljáróra is parkolt.
-Jen!-kiabálta a nevem és ugrott a nyakamba mikor ajtót nyitottam neki.
-Nelly!-viszonoztam a "köszönést",majd bevezettem a konyhába.Még sose volt nálam.Ismeretlen volt számára a házam szinte minden egyes dolga.Poharat vettem elő amibe narancslevet öntöttem és pár kekszet vettem elő.
-Nos?-nézett rám kérdően.
-Nos,mi?
-Hát mi van veled?
-Megvagyok köszönöm kérdésed...
-Ugye tudod hogy nem így értem!
-Tudom...
-Mi volt a hétvégén?Miért nem vetted fel a telefonod!Vagy tíz üzenetet is hagytam!Miért nem válaszoltál?
-Nem voltam itthon...vagy ha itthon is voltam...akkor is..ách tudod mit hagyjuk,nem fontos!Mi volt ma a tárgyaláson?
-Kit érdekel a tárgyalás.Nem azért jöttem hogy veled még egyszer átbeszéljem a munkaügyeimet!Engem te érdekelsz!Jen a barátnőd vagyok tudod hogy bármit elmondhatsz!-vágott komoly arcot közben átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem.-Minden rendben?-tanakodtam,vajon megbízhatok Nellyben?Vajon elmerjek neki mondani mindent?De hát Nelly a barátom,ezért úgy döntöttem kitálalok neki mindenről!Mindenről!
-Nem...semmi sincs rendben!-fakadtam ki.-Az egész életem romokban hever.Mást sem csinálok mint bőgők,dolgokat török össze és a halott nagyanyámmal dumálgatok!Ja és mindezmelett még gyereket is várok és Niallt is elküldtem a fenébe.Naponta hányok ki dolgokat,szédülök és van hogy szét robban a fejem,és...
-Micsoda?-szakított félbe Nelly...Egy kis csend állt be,én levegő után kapkodtam míg ő csak bámult rám.-Nyugodj meg!Szépen mesélj el mindent!
-De hol kezdjem?
-Talán az elején!
-Akkor a legeslegelején!Nos,mikor a nagyi meghalt én egyedül maradtam,hagyott rám egy kis pénzt amiből sikerült vennem egy albérletet London belvárosában és ügyvédi munka reményében kezdtem el kutatni a városban.London hatalmas de nekem mégis egy hét alatt sikerült bekerülnöm hozzátok!Akkor még a kis szipirtyó apja vezette az irodát és még ha jól emlékszem te sem dolgoztál ott.Egyik este a lakótársam elvitt egy buliba ahol megismerkedtem Niall-al.Kedves volt és lovagias.Nem nyomult inkább barátság alakult ki kettőnk közt azon a éjszakán,mint szerelem.Aztán másnap reggel SMS-re ébredtem.Fogalmam sincs hogy hogyan és még máig nem jöttem rá de Niall elmentette a számát a telefonomban és valahogy az enyémet is megszerezte.Az SMS rövid volt de érthető:"Itt állok a ház előtt,10 perc múlva gyere le!Felöltözve!Niall."-engedelmeskedve az utasításának egy laza szerkóban kimentem a ház elé.Nem láttam Niall-t sehol sem így ép indultam volna vissza mikor elkapta a könyököm és magához rántott...aznap együtt reggeliztünk majd elvitt a parkba és a nap végén egy léghajóban néztük meg a naplementét.Csodás volt!Ezek után minden nap kaptam tőle reggeli SMS-eket és amikor csak tudtunk együtt voltunk,de ez persze csak hetente egy két alkalmat jelentett neki a koncertek nekem pedig a munkám végett, s mivel csak reggel és este lett volna időnk találkozni így Niall azzal az ötlettel jött elő mi lenne ha összeköltöznénk.Nem is várattuk sokáig a dolgot összeköltöztünk.Sokszor voltam velünk turnézni vagy a koncertek színfalai mögött figyeltem őt.....-mindent elmondtam neki!Az összes együtt töltött napunkat,hetünket hónapunkat.El mondtam neki hogyan csalt meg és hogy hogyan dobott ki.Azt is hogy a hétvégén volt nálam hogy mindent megbeszéljünk de én kaparészegen csak szidni tudtam őt.-Másnap reggel elájultam és Niall bevitt a korházba.A vizsgálatok amiket a korházban végeztek alátámasztották hogy terhes vagyok...
Nelly megfagyott.Az eddigi érdeklődő tekintet átment meglepettbe.
-Niall az apa?
-Természetesen!Mégis minek nézel?Persze hogy Ő!
-...és tudja?
-Nem...
-Hogy hogy?
-Ma hazafele jövet elég rosszul éreztem magam ezért félre húzódtam,és egy szálloda elé parkoltam.Pechemre Niall is pont abban a szállodában lakik most és észrevett.Beült mellém és kérte hogy hozzunk mindent rendbe.Majdnem megcsókolt de én elküldtem.Megkértem hogy szálljon ki és hagyjon örökre békén!
-Szóval nem mondtad el neki hogy terhes vagy?
-Nem..
-..és hagytad őt elmenni..de mégis miért?
-Mert szeretem!Mert nem érdemli meg hogy tönkretegyem az életét egy babával!Nelly ők a srácokkal most vannak a csúcson,az újságírók darabokra tépnék ha kiderülve hogy gyereke fog születni...-egy könny csordult végig az arcomon.
-Jajj kérlek ne sírj!-húzott magához majd én a mellkasára hajtottam a fejem és próbáltam erősnek maradni.-Minden rendben lesz meglátod!
-De úgy félek!Egy szülés nagy felelősség!Pláne egyedül...
-Nem leszel egyedül!Itt leszek neked én!-mosolygott rám Nelly.Itt jöttem rá hogy köztünk sokkal több van mint holmi haverság.Nelly az egyetlen és legigazibb barátom.

Első alkalom az ultrahangon.Ma kiderül fiú-e vagy lány.Nelly kísért el a dokihoz.Míg kint várakoztunk a körülöttünk ülő többi kismamát néztem.Csodálkoztam milyen kisimult és tiszta az arcuk.Sehol egy ránc se egy szem alatti karika.Teljesen az látszott rajtuk mintha ez a terhesség dolog egy marha könnyű és vidám dolog volna.. a frászt!Hisz szinte minden reggel émejegve ébredtem.A kismamáknál ebben az időszakban ez normális.Vagyis ezt olvastam abban a kismama újságban amit nemrég vettem.Azt írták ilyenkor a vizes borogatás sokat segít.Undorodtam a kávé szagától.A hasam egyre csak nőt és  a kilók is olyan gyorsan futottak fel rám mintha valaki minden éjjel felragasztana nekem párat.Az arcom is egyre ducibb lett és a hátam is rettentően fájt.Volt hogy nem tudtam aludni olyan gyomorgörcseim voltak és mindezen az sem segített hogy napközben majd beleszakadtam a munkába.
-Kérem a következőt!-hallatszott a nővérke hangja.Nellyvel felálltunk és az ajtó felé indultunk.Mielőtt beléptünk volna félve néztem Nellyre.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtatott meg egy pillanat alatt.
-Kérem vetkőzzön le deréktól lefelé!-hallottam a nagy fehér asztalnál ülő doki hangját.Egy paraván mögé sétáltam és levettem magamról a hosszú szoknyámat és a harisnyámat is.Felfeküdtem a kis ágyacskára vagy mi a fenére és vártam a dokit.
-Nos?Első alkalom?-nézett rám a fiatal szőke és kék szemű doktorúr.Engem valahogy kísértenek ezek a pasik!
-Igen!-habogtam.
-Nem lesz itt semmi gond!-fogta meg a kezem majd egy hideg zselés vackot nyomott a hasamra.Nellyre pillantottam aki csillogó szemekkel fürkészte a monitort.
-Nos ha jól látom ez egy kisfiú!
-Kisfiú?-hatódtam meg.
-Hoppá várjunk csak!Nem..ez egy csodaszép kislány!-javította ki magát a doktor majd felém fordította a monitort hogy én is lássam.Egy kis fekete baba alakú pacát láttam,de mégis az én pacám!Nelly megsimogatta a vállam és suttogva gratulált.Titokban mindketten reméltük hogy kislány lesz.Én is és a keresztanya is.Nellyt kértem fel keresztanyának és ő habozás nélkül igennel válaszolt.Rettentő boldogok voltunk.
-Várjunk csak itt valami nem stimmel!-ráncolta össze homlokát a doktor ezzel erős félelmet keltve bennem.