6.fejezet

Az ébresztőm 6:20kor keltett.Én lajhár módján felültem az ágyamban.Semmihez nem volt kedvem.Egyszerűen semmihez.De hát min csodálkozok egy ilyen hétvége után?A fejem még mindig zsongott a gondolatoktól.Mit tegyek és mit ne?Mi lenne a jó döntés?Máson szinte nem is járt az eszem...Ki lépve az ágyamból körbenéztem a szobámban.Mint egy disznóól.Mindig is rendszerető voltam de most valahogy arra se volt erőm hogy a ruháimat felszedjem a földről.Ki érve a nappaliba még jobban undorodtam magamtól és az egész lakástól.Kajamaradékok,üres poharak,tányérok mindenfele.Mintha valami fiú kolesz kellős közepébe ejtettek volna.A konyha volt a legrosszabb.Az asztalra pillantva megláttam a szombati reggelimet amit még Niall készített nekem.Jég hideg volt és már tuti romlott.Tiszta tányér után kutatva próbáltam kicsit rendbe szedni a mosogató környékét.Ép egy pohárért nyúltam mikor könyökömmel leböktem egy bögrét.Próbáltam utána nyúlni és elkapni de nem sikerült.A bögre hangos csapódással törött apró darabokra,csattanásával pedig megtörte a reggeli csendet.Nem volt egy túlságosan is nagy jelentőséggel bíró bögre de engem mégis szíven ütött hogy eltört.Nekidőltem a szekrénynek majd azon végig csúszva a földre ültem.Térdeimet a mellkasomhoz húztam és próbáltam visszatartani a könnyeimet.Persze nem sikerült és hangos zokogásba kezdtem.Évek óta nem sírtam ennyit mint az elmúlt kb egy hétben.Egy hónapja még mosollyal az arcomon keltem fel és úgy is aludtam el.Boldog voltam hogy van egy ember a világon akinek én jelentek mindent.Egy olyan ember aki tényleg szeret...vagyis szeretett.Esténként el sem akartam aludni hisz a valóság sokkal jobb volt mint az álom.Niall tökéletessé és felejthetetlenné tette az összes napomat már csak azzal is hogy része volt.Soha többé nem lesz már minden a régi...soha.Pláne ezek után.
-...és már megint ugyan ez.Itt ülsz és sajnáltatod magad.-hallottam egy halk hangot az ajtó irányából.A hang ismerős volt,de nem tudtam el dönteni honnan.Felnéztem és nem hittem a szememnek.Már halucinálok is.Az öt éve halott nagymamán ott ült a konyha ajtó küszöbén.Most is ugyan olyan volt mint mikor elment.Ő nevelt fel.Két éves koromban a gyámhatóság elvett anyámtól mivel állandóan ivott és drogozott,ezért hozzá kerültem.Mindig megvolt mindenem,olyan volt nekem mint egy anya.Egy tökéletes anya.
-Mégis mi mást kéne tennem?-hajtottam fel a fejem és töröltem le könnyeimet az arcomról.
-A múlton sírdogálsz mikor a jövőd sokkal izgalmasabbnak mutatkozik.Ugyan Jenni.Egy kisbabát hordasz a szíved alatt.Egy babát aki a tiéd!Még semmi nincs veszve.Úgy ülsz itt mint aki mindenét elvesztette és mint aki már élni sem akar,miközben az életed még csak most kezdődik.-beszélt hozzám azon az édes reketes hangján.
-De nem olyan egyszerű megszülni egy gyereket egyedül!Mit csinálok?-kaptam a fejemhez majd nekiálltam fel-le mászkálni a konyhában.-A halott nagyimmal társalgok!Remek!Már csak ez hiányzott.Teljesen megbolondulok...
-Nem bolondultál meg!És nem is fogsz megbolondulni.Az agyad megoldást próbál keresni a mostani helyzetedre,és mivel egyedül nem sikerül neki így az emlékeidet hívta segítségül.Ezért vagyok most itt!Kislányom ne légy ennyire szomorú.Rossz dolgok után mindig csak jók jöhetnek.Te is tudod hogy minden történetnek jó a vége,és ha most rossz akkor az azt jelenti hogy még nincs vége!-felé fordultam és néztem ahogy egyre jobban elhalványul.
-Nagyi!Kérlek várj!Nem mehetsz el!Nem hagyhatsz itt!-kiabáltam miközben elindultam felé.
-Csak annyi volt a dolgom hogy segítsek abban hogy eldöntsd mi a helyes megoldás a jövőddel kapcsolatban.Ezt most azt hiszem sikerült is...-hangja egyre jobban halkult míg végül teljesen eltűnt.Megbolondultam az biztos!Szellemeket látok.De megígértettem magammal hogy bármi történjék is megfogadom nagyi szavait és pozitívan állok a jövőm elé.Erőt vettem hát magamon és berohantam a fürdőbe.Beálltam a zuhany alá és úgy ahogy voltam,pizsamástul magamra engedtem a vizet.Ez kellett ahhoz hogy végre befejezzem az önsajnálkozást és törődjek a jövőmmel.A jövőmmel és minden velejárójával.A ruháimat fokozatosan vetettem le magamról miközben a langyos vizet engedtem magamra.Megmosakodtam,majd kiszállva törölközőbe csavartam magam.A vizes ruháimat kiszedtem a kádból majd a kicsavartam és a szárítóra akasztottam.Felkapcsoltam a rádiót mert ez a csend azt juttatta eszembe milyen magányos is vagyok.Ritmusra szedtem össze földön heverő cuccaimat majd dudorászva szárítottam és fésültem meg a hajam.Nyolcra mindennel elkészültem.Egy kis parfümöt fújtam magamra majd a táskám a vállamra dobtam és elindultam dolgozni.Kilépve az ajtón nap sugarai ütötték meg arcom így hát napszemüvegem előkerestem táskámból és úgy ültem be az autómba,hogy ezt a mai napot és az utánna következőket semmi sem ronthassa el.A terv a következő volt:amíg tudok és amíg nem fedezhető hogy terhes vagyok addig eljárok dolgozni,majd felmondok.Nem maradhattam ott hisz ha a főnöknőm megtudja hogy terhes vagyok akkor neki köszönhetően Niall is...van némi félre tett pénzem amit még a művészeti egyetemre tettem félre abból megpróbálok finanszírozni mindent ami a babának szükséges.Első utam az újságoshoz vezetett.Vettem némi kismama újságot csak hogy képben legyek a dolgokkal,majd Tomhoz mentem.
-Mi van veled Jen?Rég voltál erre!-halottam Tom hangját azonnal a megérkezésem után.
-Volt pár elég rossz napom,de már minden rendben.-mosolyogtam és a már kész kávémmal indultam be dolgozni.Utáltam a hétfőket,utáltam ezt a munkahelyet most mégis mosolyogva indultam a lift felé.
Nemsokkal az után hogy leültem a kis asztalomhoz meg érkezett a főnökasszony is és kezdetét vehette a munka.Hétfőnként mindig rengeteg a tenni való így egy perce sem volt időm megállni.Nelly ép egy délelőtti tárgyaláson volt így még ha lett is volna időm még vele se tudtam volna beszélgetni.Hallottam ahogy a főnőkasszony ép Niallal beszél telefonon.Vagyis azt nem hogy név szerint vele,de olyan nyálasan és ízeltelenül nyávogott a telefonba hogy csak Niallra tudtam következtetni.Ép a ma estét beszélték meg.Úgy voltam vele hogy csináljanak amit akarnak engem nem érdekelnek!Legyenek boldogok!
Este hazafele elég rosszul voltam így félre álltam a kocsimmal és megvártam míg kicsit jobban leszek nem akartam ilyen állapotban vezetni.Semmi kedvem nem volt most valami fának csapódni,vagy hasonló.Egy számomra ismeretlen szálloda előtt parkoltam le.Néztem a ki be járkáló embereket.Sokan telefonnal a fülükön mások családjukkal barátaikkal haladtak el mellettem.A visszapillantóba nézve ismerős arcot véltem felvedezni.Niall?Mi a fenét keres ez itt?Követett volna?Lejjebb csúsztam az ülésemben és megpróbáltam nem feltűnést kelteni.De csak megpróbáltam.A könyökömmel véletlenül megnyomtam az ablaktörlőt,majd a kettős indexet és mikor megpróbáltam mindezt kikapcsolni még a dudát és a lámpákat is sikerült bekapcsolnom.Csodálatos.Mint valami cirkusz.Ha most nem sikerült magamra vonnom Niall figyelmét akk sose!Kopogtatásra feleszmélve néztem fel a kormány alól.Niall állt értetlenül az anyósülés ajtaja előtt.Megpróbálkozott az ajtó kinyitásával is és mivel nem zártam be így probléma nélkül ült be mellém.Úgy látszik ma nem csak én döntöttem el dolgokat,hanem ő is.Beülve mellém ránk zárta az ajtókat és a kulcsot kikapta a kezemből....így sehogy sem tudtam elmenekülni.
-És most szépen mindent megbeszélünk!-jelentette ki határozottan én pedig engedelmeskedtem.Felültem az ülésembe és vártam a magyarázatot.
-Na szóval.Hajlandó vagy végig hallgatni?
-Igen...
-Tudom hogy amit tettem az helytelen volt és nem érdemelted meg.Ezt senki sem érdemelte volna meg.Én voltam a hibás minden véget,te semmiről nem tehetsz.Magamat sem értem hogy sikerült,de esküszöm véletlen volt!
-Niall!A megcsalás nem véletlen!Ahhoz két ember kell.-vágtam a szavaiba mérgesen.
-Tudom és szégyellem is magam.De mikor végeztünk a dolgok megbeszélésével megkért hogy bontsunk fel egy üveg vörös bort.Tudtam hogy aznap sokáig dolgozol szóval ott maradtam még.Aztán...aztán csak úgy megtörtént...
-Csak úgy Niall?Csak úgy?Az ilyen nem történik meg csak úgy!És ezt ne merd arra fogni hogy ittatok!
-Nem akarom arra fogni,és hidd el elmondtam volna neked.De kellett egy kis idő hogy megfogalmazzam hogy mondjam meg.Nem akartalak elveszíteni...
-De mégis mikor utánad mentem hogy megbeszéljünk mindent te látni sem akartál!Egy cetlin közölted hogy már nem kellek.
-Ezt a fiúk akarták....azt akarták hogy neked jobb legyen.Te sokkal jobbat érdemelsz egy olyat aki megbecsül és hű hozzád.Akármennyire is szerettelek mégis félre léptem amit nagyon bánok...remélem egyszer majd megbocsájtasz nekem!
-..és mi van az új barátnőddel?-kérdeztem rá a másik fontos rejtélyre.
-A főnöködre célzol?
-Rá célzok...igen rá...vagy miért van több új barátnőd is?
-Nem nincs,még egy hozzád fogható nincs...vele alíg egy hétig tartott.Az a nő egy elmebeteg..egyszerűen nem normális.
-És mikor szakítottatok?
-Még szombat este...Mivel én pénteken hozzád mentem majd még a szombatot is veled töltöttem anélkül hogy neki erről szóltam volna,vasárnap küldött egy sms-t hogy számára vége a "kapcsolatunknak".-valahogy egyáltalán nem sajnáltam Niall-t.Most legalább egy kicsit érezte milyen az ha nem személyesen szakítanak vele.Csend állt be.Azon töprengtem elmondja neki hogy gyermeket várok?Niall közelebb húzódott hozzám és én is engedve a csábításnak hasonlóan cselekedtem.Éreztem lüktető leheletét ahogy az ajkai egyre közelebb értek az enyémhez...