5.fejezet

A nap élesen sütötte az arcom.Az első tavaszi napsugár,de engem mégis rohadtul zavar.Megpróbáltam oldalra fordulni, de akkor meg a hátam melegítette. Nem volt mit tenni hát eldöntöttem hogy kiszállok az ágyból.Óvatosan felültem, majd a fejemben erős szúrást éreztem.Rég voltam már ilyen rosszul.Mielőtt elhagytam volna a szobám megálltam a tükör előtt.Nem voltam egy csodálatos látvány.A sminkem hetvenhét fele kenődve a szemem körül.Miközben bámultam magam azon töprengtem,vajon meghíztam?Hisz olyan nagy volt a hasam ebben a pizsamában.Várjunk csak!Pizsamában?Hisz nem emlékszem hogy felöltöztem volna.Hajamba túrtam és megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap estére.Miközben töprengtem erős kávéillat ütötte meg az orrom.Azt hittem egyedül vagyok.De hát melyik betörő főzne kávét?A szekrény mögül elővettem a basketball ütőmet majd erősen a testemhez szorítva elindultam a konyha felé,ahonnan a kávé illat jött.Erőt vettem magamon és mint egy FBI ügynök berontottam a konyhába ezzel a mondattal:Hagyd békén a kávéfőzőm vagy szétloccsantom  a fejed!
-Neked is jó reggelt-válaszolt az egyszál alsóban reggelit készítő Niall.Várjunk csak!Niall?
-Te meg...és akkor most mi....de hisz te...és aztán ő...-makogtam össze vissza.-Mi most lefeküdtünk?-tátottam a lehető legnagyobbra a számat.
-Hát te a saját ágyadba én pedig a kanapéra...Ez lefekvésnek számít?Mert ha igen akkor...
-Azt hiszed nagyon vicces vagy,ugye?-vágtam a szavába majd fájdalmas nyögésekkel a konyha sarkában lévő asztalhoz ültem,és mint egy kisovis vártam mit kapok reggelire.Palacsinta.A szokásos.Hmm Palacsinta.-De akkor mégis miért aludtál itt?
-Kezdem inkább a legelején.Eljöttem hogy megbeszéljem veled a .... a.... a "dolgainkat" de mikor kinyitottad az ajtót egyszál átlátszó köntösben,ami megjegyzem rohadt szexin állt,és mindeközben bűzlöttél a pia szagtól,már akkor tudtam itt nem lesz semmi elrendezve.Megpróbáltalak az ágyba rakni,de hát mégsem aludhattál meztelenül,nélkülem.Így hát felöltöztettelek.
-Micsoda?Hogy merted?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Hidd el nem ez volt az első alkalom mikor ruha nélkül láttalak.Emlékszel mikor abban a  kaszinóban...
-Folytasd inkább az estét kérlek...-tereltem vissza Niall gondolatait.
-Na szóval,pizsit húztam rád majd ágyba raktalak.Te mindeközben sok dolgot a fejemhez vágtál én pedig csak bólogattam remélve hogy csak a pia beszél belőled..
-Ja...persze,a pia...-motyogtam az orrom alatt miközben a kávémat szürcsöltem.-És higgyem is el hogy nem próbálkoztál?Hisz adottak voltak a lehetőségek,vagy neked már csak gazdag csajok jók az ágyban?
-Nahát ezt tegnap is nem egyszer a fejemhez vágtad,bár nem értem miért,és képzeld aki próbálkozott az nem én voltam,hanem te!
-Hogy én?-csodálkoztam,majd egy varázsütésre mindenre emlékeztem.Az üres borospoharakra,az ajtócsapkodásra,a kiabálásra,és már az is az eszembe jutott honnét ez a hatalmas púp a homlokomon.
-Igen te!Már kb. félórája voltál az ágyban,én is lefekvéshez készülődtem,mikor megjelentél a nappali ajtajában.Egy szál bugyiban.
-Hazudsz!-álltam fel kikérve magamnak az előbb elmondottakat,de magam is tudtam hogy Niallnak van igaza,ez tényleg így volt.Emlékeztem mindenre.Ő  még akkor is úriember módjára nem élve vissza állapotommal lefektetett aludni.
-Te is tudod,hogy nem!-nézett rám a csoda kék szemeivel mikor meglátta rajtam hogy minden az eszembe jutott.Ép végeztem a palacsintámmal mikor éreztem valami nincs rendben...valami nagyon nincs rendben!
-Niall!-kiáltottam a konyhaszekrény mellett álló akkor már csak fehér pacának.

-Jennifer!Jennifer hall engem?Ha igen kérem jelezzen!-hallottam egy tök ismeretlen hangot.De a hang olyan messziről és olyan halkan hallatszott,mintha valami cső végéről beszélne hozzám valami,vagy valaki.Majd erős fényt láttam és pár pislogás után rájöttem,nem otthon vagyok.A fehér plafon majd kiverte a szemem.A hang egyre tisztult és a fény erőssége is enyhült.-Jennifer.Minden rendben?-szólt hozzám újra a hang én pedig nyöszörgésemmel jeleztem hogy talán igen.Mindenem zsibbadt,olyan fáradtnak éreztem magam.
-Már felébred?-szólalt meg Niall akinek a hangjának oldalról való jöttéből  azt vettem ki hogy mindvégig mellettem ült.
-Igen és a dolgok állása szerint semmi aggasztó probléma nincs.Máris ide küldöm a  doktor urat hogy vizsgálja ki.-mormogta a  nővérkének látszó egyén,majd eltűnt az ágyam elől,gondolom a  doki után mehetett.
-Jen!-fordult hozzám Niall.-Minden rendben?
-Mi történt?
-Elájultál!
-Hogy micsoda?
-Elájultál.A doki még nem mondott semmit,hogy mi okozhatta a dolgot de minden bizonnyal a tegnap estéd elég jól közrejátszott.
-Mi az hogy elájultam?-tettem fel értetlenül a kérdést.Én elájulni?Hisz még soha az életben nem történt ez meg velem.
-A nevemet kiáltottad és mire megfordultam már a konyha kövön feküdtél.Azonnal a hívtam a mentőket akikkel 20 perc alatt beértünk a  kórházba.Ez volt kb 10fele és most déli egy óra múlt pár perccel.-magyarázta a dolgokat Niall én pedig alig figyelve rá próbáltam minél több dologra visszaemlékezni.-De most inkább dőlj vissza és pihenj,ha nem haragszol én elmegyek egy kávéért magamnak.Egy szinttel lejjebb láttam egy automatát.
Csak bólintottam és fejem az ablak felé fordítottam.Niall-on járt az eszem.Tegnap este óta velem van.Hisz szakítottunk.Ő véget vetett a kapcsolatunknak....ezt most nem értem.Eszembe jutottam annak a boszorkánynak a szavai:"Mi másra tudsz következtetni,ha nem leánykérésre?"-na meg az az ízetlen vigyor.Teljes káosz volt a fejemben.Niall számomra maga volt a rejtély.Azon töprengtem vajon Niall fejében most mi játszódhat le?Nem sokkal távozása után egy doktornak vélt személy jelent meg az ágyam mellett.
-Hölgyem fel kell tennem pár kérdést a diagnózis pontos meghatározása előtt.A vérvizsgálati eredmények már itt vannak a kezemben,de azért szeretném ha még válaszolna néhány igen apró kérdésre.
-Rendben.-nyöszörögtem és reméltem nem lesz semmi olyan gond amit ne lehetne túlélni.Hisz csak a semmitől nem szokás elájulni.
-Mikor fogyasztott utoljára rendes ételt?
-Tegnap ebédre asszem...aztán csak gyors kaját.
-Értem...-mondta majd a papírkáján neki állt firkálgatni.-Ne haragudjon de muszáj feltennem egy kérdést.Aktív nemi életet él?-a kérdés elégé szíven talált de egy nagy nyelés után válaszoltam.
-Doktor úr őszintén az utolsó másfél hónapban nem...
-De előtte?
-Előtte igen...
-Hölgyem akkor örömmel tudatom önnel,hogy a férjével nemsokára egy gyermek szüleivé válnak.Ön hat hetes terhes!


Egy baba?Ez kész őrület.Már értem,a hányás,a rosszul létem,a hangulat ingadozás, a plusz kilók!Már minden összeállt.De akkor ki az apa?Niall?Mégis ki más lenne!De ha ő az apa akkor mégis hogy mondom ezt meg neki?Ez egy kész rémálom.
Nemsokkal az után hogy a doki elhagyta a kórtermet Niall szambázott vissza kezében a kávéval.-Na mit mondott a doki?
-Semmit...még nem tudják mi okozta az ájulást.Viszont jó hír hogy estére már otthon leszek.-nem volt elég merszem neki elmondani,hogy gyereket várok.Erre se ő sem én nem voltunk felkészülve.Mind ketten fiatalok vagyunk még a gyerekvállaláshoz.
-Ez szuper.Szeretnéd hogy majd hazavigyelek?-tette fel a kérdést miközben óvatosan megfogta megpróbált megérinteni.Én abban a  pillanatban elkaptam tőle a kezem ezzel jelezve hogy semmi szükség arra hogy itt legyen.-Hát akkor én most...-hajtotta le a fejét és barnás-szőkés tincsei a homlokára omolva zavarták meg szemét,majd egy gyenge fejbiccentéssel visszarázta azokat eredeti helyükre.Az ajtóból még egyszer visszanézett,de én elfordultam.Azt akartam hogy menjen el!Menjen!Tőlem minél távolabb!Nem tudtam mit gondoljak!Kellett egy kis idő hogy elrágódjak ezen az egészen.
Mikor a doki kiadta a papírjaimat taxit hívtam és hazavitettem magam.A ház a feje tetején állt,de nekem nem volt se erőm se kedvem összerakodni.Csak feküdni akartam,feküdni és gondolkozni.A fejem majd szét robbant ezért pár fájdalomcsillapítót vettem be.Végigterültem az ágyon és a plafont bámultam.Baba plusz Niall plusz a főnöknőm plusz én egyenlő kész rémálom-raktam össze a mostani helyzetem képletét a fejemben.Valahogy meg kell oldanom a dolgaimat.
Este fél kilenc.Az üzenetrögzítőm egyre csak telik Nelly és Niall üzeneteivel,de én azóta mióta hazaértem és az ágyamon végigterültem még csak meg sem mozdultam.Agyaltam.Mást se csináltam csak gondolkoztam.Rá kellett jönnöm mi a megoldás a dolgokra.Először is el kell mondanom Niall-nak!Hisz ő az apja tudni kell róla,és mi van ha nem akar gyereket?Vagy ha akar csak nem tőlem?Lehet hogy azt fogja hinni hogy ez csak egy terv hogy visszacsábítsam!Mi van ha el sem hiszi hogy az övé?Arra is gondoltam hogy mi lesz ha ez mind kiderül.Az tuti hogy kirúgnak,aztán meg hogy a baba végett egy jó darabig dolgozni se tudok majd.Viszont elvetetni sem szeretném hisz mégis csak az én gyerekem.Ez volt az első alkalom hogy mint "saját gyermekre" gondoltam erre a kis valamire itt a hasamban.Óvatosan megérintettem a hasam és rájöttem hogy az a legbiztosabb hogy megfogom tartani,ha kell akkor a híd alatt fogok lakni de minden kép megszülöm!
Vasárnap.Egy unalmas vasárnap...lenne ha nem történt volna ennyi minden az elmúlt párnap alatt.Az üzenetrögzítőm tele volt üzenetekkel.Pár Darab Nelly-től a többi pedig Niall-től.Aggódott.Persze hogy aggódott.Hisz úgy bántam vele a kórházban mint egy idegennel.Egyszer csak csengetnek.Nem akartam ajtót nyitni így lábujjhegyen odasurrantam az ablakhoz és óvatosan elhúzva a függönyt kilestem.Niall volt az.
-Jen!Kérlek nyisd ki!Tudom hogy ott vagy!-hallatszott Niall hangja a bejárati ajtó elől.-Kérlek!Muszáj beszélnünk!Minden rendben?-de nem mertem válaszolni egyszerűen nem ment!Képtelen voltam rá.-Hoztam egy kis kaját.A kedvenc kajáldádból van.-Niall még kb két órán keresztül szobrozott az ajtóm előtt,majd a küszöbre rakta a kaját és elment.Én óvatosan résnyire kinyitottam az ajtót és mint egy oroszlán rávetettem magam a kajára.Borzasztóan éhes voltam.