3.fejezet

-Még mindig!!-ordítozta és elindult utánam.-Érted Jen!? Még mindig!!-elkapta újra a csuklóm és a táskáim megint a földön hevertek.Szuper.A benne lévő szénsavas üdítők a sok rázogatástól már biztos buborék mentesek,és gondolom a chipszek is elég jól összetörhettek.
-Hagyjuk ezt Niall!Kérlek hagyjuk ezt!-mondtam sírva,és nem bírtam az arcára nézni.
-Nem hagyjuk!-rázott meg,amin eléggé meglepődtem,így felkaptam a fejem.Két hatalmas könnycsepp csordult végig az arcán.Még soha nem sírt előttem..nem gondoltam hogy valaha is látni fogom,vagy ha mégis akkor azt hittem csak örömében,mikor majd  az esküvőn kimondjuk a boldogító igent.De hát ez nem így jött össze.
-Eressz el és hagyj végre békén!-szóltam rá határozottan,mint valami gazdi a kutyájára,ha az elrágja a cipőjét.Meglepetten és gyengéden engedett el majd egy lépést hátrább lépett.Nem gondolta volna hogy mindezek után elküldöm.Azt hihette ha látok pár könnycseppet majd elfelejtem a múltat!Ó,dehogy felejtem!
Miután beléptem a házba nagyot vágva magam után az ajtón ledobáltam a  cipőimet és hangos sikítással a falhoz támaszkodva lerogytam a földre.Térdeim felhúztam és nekiálltam sírni.Muszáj voltam kisírni ezt a mai napot magamból.De nem csak ezt a mai napot hanem az előző egy hónapot is!Nem hagyhattam magamban hisz az belülről teljesen felemésztett volna.Ez volt az első alkalom hogy sírni (bőgni) mertem az óta hogy itt hagyott.Mikor elment még reménykedtem,hogy visszajön,aztán rá pár hetére már csak nagyon kis esélyt látva rá de még mindig bíztam.Bíztam abban hogyha majd ha véletlen kitekintek az ablakon őt pillantom meg,ahogy egy hatalmas csokorral jön bocsánatot kérni.Reménykedtem,de egyszer sem sírtam.Nem akartam gyengének látszani..de ki előtt is?Hisz rajta kívül nem volt senkim.Max a többi négy sráccal dumálgattam el néha,de velük is csak baráti viszonyban.Hagytam hogy ő legyen a mindenem és most hogy itt hagyott már nincs semmim!De mégis,minek akar visszajönni?Mit akar megmagyarázni?Ezen nincs mit magyarázni!Világos mint a nap!
Miután úgy döntöttem vége az önsajnálatnak feltápászkodtam és a még épségben maradt cuccaimat leraktam a konyhaasztalra. Felkapcsoltam a villanyt a nappaliban és bekapcsoltam a tv-t.Az üzenetrögzítőmön két üzenetem volt.Az egyik édesanyámtól,akit mát kb 4éve nem láttam,de születésnapomon mindig hagy üzenetet.A második Nellytől,aki az felől érdeklődött,hogy hogy vagyok.Beérve a fürdőszobába a mosdó szélére támaszkodtam és a tükörben a szétbőgött fejemet bámultam."Csodás egy születésnap,mondhatom!"-gondoltam magamban és dühömben ledöntöttem a mosdó széléről a fogkefe tartómat,ami hangos csattanással landolva a földön törte meg az üres ház csendjét.Csodálkoztam hogy szilánkjaira nem törött.Lemostam az arcom,majd kényelmesebb ruhába bújtam.A konyhában megpillantottam a kis fehér dobozocskát amiben a még megmaradt tortám volt. Szétkenődve és összeesve.Mit is képzeltem,hisz kb háromszor vágódott le  a földre.Csak egy valami jutott eszembe erről a tortáról,méghozzá a mai napom,ami enyhén szólva is katasztrofális volt.
Reggel mint mindig,ma is késésben voltam így hát kapkodva futottam ki az autómhoz és tövig nyomva a pedált hajtottam Tom-hoz a reggeli kávémért.
-Alig van még öt percem Tom!Szóval elvitelre!-kiabáltam a pult felé miközben berontottam az ajtón.Tom arcán széles mosoly ült amiből azt vettem ki hogy nagyon jó napja lesz ma.-Ki vele miért vagy ilyen boldog?-kérdeztem tőle érdeklődve.
-Hosszú sztori,de legyen elég annyi hogy ma végre rávettem magam hogy beszéljek egy illetővel,egy bizonyos dologról!
-Ez nagyon izgi,de sajnos most nem tudok tovább maradni mert különben elkésem.Délben még mesélsz!-parancsoltam rá és már a kezemben is volt a kávém.Leraktam a kávé árát a pultra és szaladtam is a kocsimhoz.
-Jen!-fogadott mosollyal Nelly is.Mi a fene?Ma mindenkinek jó napja van?
-Szia Nelly!Bocsi de most nagyon sietek!-suhantam el ajtaja előtt és már a székemben is ültem.Az asztalom alá raktam táskámat de mire felnéztem Nelly már mellkasán összekulcsolt kezekkel állt előttem.
-Figyelnél néha talán rám is?...ép azt akartam mondani hogy,nem kell sietned mert nincs bent a főnökasszony!-közölte velem,majd az asztalom sarkára ült és úgy bámult rám...úgy mint mikor igaza van.Megfordultam és tényleg.Az irodája üres volt.Szóval ezért henyél mindenki.
-Csak nem beteg a drága?-kérdeztem viccesen miközben belekortyoltam a még meleg kávémba.
-Beteg?Vagy csak szerelmes!Az új pasijával láttam a közeli étteremben reggelizni.-még a kávé is a torkomon akadt mikor meghallottam,vagyis mikor felfogtam hogy Nelly mit is mondott.Az új pasijával?Ha ilyen nagy a szerelem kettőjük közt mi a fenének akart velem beszélni tegnap este?Mégis mit akart tisztázni?Ugyan olyan hazug és kétszínű disznó mint volt!Egy tökéletes külsejű hazug disznó!
-Aham...értem..-válaszoltam érzelemmentes arccal,majd a főnökasszony irodáját kezdtem el bámulni.Azon gondolkoztam vajon vele csalhatott meg míg együtt voltunk?Igaz hogy hosszú volt a kapcsolatunk,de nem ép felhőtlen!Sokszor volt hogy nagyon későn ért haza,de én mindig elnéztem neki,hisz olyan szépen kimagyarázta magát,olyan csodaszép bociszemekkel tudott rám nézni,és ahogy éjjel kiengesztelt!Majd mikor egyszer azt mondta az ügynökükkel lenne elintézni valója,én gyanakvás nélkül hagytam hadd menjen.Viszont nemsokkal az után hogy Niall elhagyta a házat,bennem azzal a tudattal hogy fontos ügye van,Harry hívott nem e tudom mi van Niall-el,mert hogy ki van kapcsolva  a telefonja.Hiába mondtam el vagy ötször is Harrynek hogy "hisz a ügynökötökkel tárgyal" ő állította aznap nem volt megbeszélésük....na innentől kezdődtek a gondok.Egyre többet maradozott ki esténként és én egyre jobban gyanakodtam.Egyik este kicsit részegen jött haza.Kérdeztem hogy mégis merre járt,azt mondta az "ügynöküknél",és megittak pár pohárral.Míg ő fürdött megcsörrent a telefonja én pedig felvettem mit sem sejtve.Egy ismeretlen női hang szólt bele:"Macikám itt maradt az alsó nacid!"-és ebben a pillanatban egy világ omlott össze bennem.Egy világ amelynek a mindaddig a tökéletes Niall volt a közepén.Azonnal kinyomtam a telefont és berontottam Niall-hoz a fürdőbe.Számonkértem,mégis milyen nők hívogassák az alsója miatt,de nem válaszolt.Balta arcal kiszállt,maga köré csavart egy törölközőt és nekiállt magyarázkodni,hogy biztos téves szám,hogy biztos rossz embert hívtak.Majd mikor megpróbált lenyugtatni azzal hogy megcsókol én pofon vágtam,a telefonját pedig a kádba dobtam majd bezárkóztam a hálószobába.Egészen két napig ki se jöttem és mivel Niall összes ruhája bent volt nálam így neki egy szál törölközőben kellett elmennie a srácokhoz valami ruháért.A balhé után három nappal felkerestem őt a fiúknál,de ő beszélni sem akart velem,mindössze egy papírral üzent:"Nagyon jó volt veled,de sajnos ennek itt van vége!"A fiúk próbáltak megvigasztalni,hogy én jobbat érdemlek,hogy ő nem méltó hozzám,de ugyan!Ki az akinek ha ezt mondják el is hiszi?Az én szívem csak Niallt akarta!...ép ezért reménykedtem.
Alig negyed óra volt a szünetemig,mikor betoppant a drága főnöknőm karöltve a "hatalmas szerelmével".Hányni tudtam volna tőlük.Vigyorogtak meg ízetlenkedtek,hogy ki szereti jobban a másikat,de ha az a liba is tudta volna hogy Niall este nálam volt,vajon akkor is így viselkedne vele.
-Szép napot Jen!-köszönt nekem a kis barátnőm majd Niallt behúzta az irodába.Magukra zárta az ajtót és lehúzta a rolót. Nelly látva azt hogy nekem kicsit sem esik jól az hogy szinte mindent hallok ami oda bent folyik,odahívott magához majd mikor az óra 12-t ütött,egy perccel sem többet,felálltunk és elindultunk ebédelni.Elmeséltem neki mindent töviről hegyire.
Most nem Tomnál ebédeltünk.Fura volt,hogy úgy kellett rendelnem,válogatnom,hisz Tom mindig tudta mit kérek és rendelés nélkül hozta is az ebédem széles mosollyal a száján.Itt meg?Ez egy puccos hely...a pincérek mogorvák,az adagok pedig rettentő kicsik....na és ár??Ebéd közben nekem szinte be sem állt a szám,Nelly pedig érdeklődő tekintettel néha tátott szájjal hallgatott.
-Az a mocskos szemétláda...-mondta felháborodottan Nelly.
-Tudom,hogy az...és megérdemelné hogy végleg kitöröljem az életemből,de...-csuklott el a hangom és a szemeim megteltek könnyel.
-De mi?Csak azt ne mond hogy még mindig szereted!!