2.fejezet

Ez Ő!!Kétség nem fér hozzá!Már hátulról is felismertem,de nem akartam elhinni.Ennyire lejjebb adta volna?Egy ilyen lánnyal egyáltalán hogy ismerkedett meg?A főnöknőm pont az ellentétem!Egy hisztis,nyávogós liba,aki ráadásul önző és borzasztóan egoista.
Egyre gyorsabban szedtem a levegőt,mellkasom csak ugrált és a szívem is majdnem elrobbant.A tarkómhoz kaptam a kezem és erősen végighúztam rajta a tenyerem.Nem akartam hinni a szememnek!Ez tényleg Ő lenne?Hát persze hogy Ő!Nincs még egy ilyen tökéletes srác a világon mint Ő!Minden egyes részlete külön-külön tökéletes,nem hogy még így együtt!
Egyszer csak fura,szorító érzést éreztem a hasamban....pillangók lennének talán?Nem hittem volna,hogy ennyi szenvedés után is ki tud belőlem váltani ilyen heves érzelmeket.De a pillangók csak nem bírtak nyugodni magukkal és nekem azonnal a számhoz kellett kapnom.Még egy gyors "elnézést" sikerült kinyögnöm majd sarkon fordulva kifutottam az irodából egészen a mosdóig.Ott berontottam az első szabad fülkébe és szinte az összes pillangót kiadva magamból görnyedtem a Wc felett.
"Ilyen nincs!Ez nem lehet igaz!"-mondogattam magamban miközben csak úgy potyogtak a könnyeim.
-Jen?!Ugye jól vagy!-hallatszott Nelly hangja az ajtóm elől.Nelly az asztalkámmal szembeni irodában dolgozott,mint a cég legjobb ügyvédnője!Bármit el tudott intézni!Egy kész zseni volt!
-Igen persze!-kiáltottam ki,nem ép elhihető módon,majd a mondanom végére egy újabb adag jött ki belőlem...
-El rontottad a hasad?-kérdi aggódva majd megpróbál benyitni,és mivel nagy sietségemben nem zártam be az ajtóm így sikeresül is neki.Megfogta a két kezem,felsegített majd a mosdóhoz húzott,hogy bő vízzel lemossa a megviselt arcom.-Mégis mi a fene csinálta ezt veled?
-Inkább ki a fene...-javítottam ki Nelly-t közben megtörölgettem az arcom és megigazítottam a még le nem mosott sminkem.
-Csak nem terhes vagy?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Dehogyis...-legyintettem,majd a kukába dobtam a használt szalvétámat.-De ez egy hosszú sztori és sajnos nekem most nincs időm elmondani,már vár a főnökasszonykám!
Mindig volt 20-25percem Nelly-vel pletykálgatni a WCben de erre most tényleg se  időm se kedvem nem volt.
Visszarohantam az irodába ahonnan kb. nyolc persze viharoztam ki elég gusztustalannak tűnő végszóval.Még szerencse hogy kiértem a mosdóba!Mi lett volna ha lehányom őket?
-Elnézést kérek!-léptem be lehajtott fejjel,de már csak azt a boszorkányt találtam ott.
-Mégis mire véljem ezt a viselkedést?-nézett fel a papírjaiból.
-Elrontottam a hasam...tudja hogy van az ember hasa az ilyen büfés kajákkal.-próbáltam magyarázkodni.Elég jól sikeredett a kis füllentésem mivel nem szólva semmit visszaküldött dolgozni.
Egész délután csak ők ketten jártak az eszemben.Azt reméltem csak egy hülye álom!Igen,ez csak egy álom!Egy rossz álom!Egy igazi rémálom!Csak azt kell kivárnom hogy felébredjek.De egyre gyorsabban teltek az órák,közeledett az este és csak nem ébredtem fel,így muszáj voltam elfogadtatni magammal a tényt hogy az alig egy hónapja még életem szerelmének hitt srác és a legborzasztóbb főnököm most egy párt alkotnak!
Fél kilenc után pár perccel elköszöntem Nelly-től aki ép mellettem parkolt majd a még délben felvitt,és a fenti hűtőbe rakott tortám maradékát(amit ugye estére hagytam) felraktam a kocsi tetejére és már megint azt a fránya kocsikulcsot álltam neki kihalászni a táskámból.Le kell cserélnem ezt az óriási táskát,soha semmit nem találok meg benne!
Hazafele megálltam egy szupermarketben ahol fagyit,néhány zacskó chipszet és pár üdítőt vettem,afféle partykelléknek.Úgy döntöttem este csapok egy "Én partyt"!Egy szülinapi partyt magamnak!El kell hogy felejtsem azt ami ma az irodában történt!
Negyed tíz lehetett mikor bekanyarodtam az utcába.A házam előtt egy idegen kocsit pillantottam meg.Nem gondoltam hogy hozzám jöttek volna,így szépen óvatosan felálltam a garázs elé,a kocsifelhajtóra,majd hullafáradtan kiszálltam a kocsiból.Hátrasétáltam hogy kivegyem a csomagtartóból a cuccaimat.Az utcai lámpák elég gyengén világítottak így alíg találtam volna meg a csomagtartó nyitóját.
-Isten éltessen!-hallottam  egy lágy férfi hangot magam mögül.Ismerős hang volt!Ó,hol ne lett volna ismerős.Ez az a hang amire minden reggel felébredtem,és ez az a hang is amire este elaludtam.Ez a hang kívánt mindig szép  napot munkába menet előtt és ez a hang volt aki örömmel fogadott itthon a nap végén.
-Kérlek menj el!-mondtam,anélkül hogy megfordultam volna.
-Szeretném ha megbeszélnénk a dolgokat!-mondta majd hallottam a lépteit ahogy egyre közelebb jön hozzám.Én próbáltam minél gyorsabban a kezembe kapni mindent és egy hatalmas lendülettel lecsapva a csomagtartót vettem irányt a bejárati ajtó felé.
-Nagyon szépen kérlek!-mondta szinte könyörögve és a csuklómnál fogva magához rántott.A táskák kiestek a kezemből és nagyot csattanva a földön landoltak.Erősen magához húzott majd a másik kezével a derekamnál fogva szorított magához.Nem mertem a szemébe nézni,nem akartam hogy lássa már nagyon a sírás küszöbén állok.Óvatosan elengedte a csuklóm,remélve nem futok el.De ha akartam volna se tudtam volna hisz olyan erősen szorította a csípőmet az övéhez.A szabadon lévő kezével gyengéden megérintette az államat majd a fejemet felhajtotta,így jelezve szeretné újra látni az arcom....és én eddig bírtam sírás nélkül.A már alíg egy hónapja látott csodaszép kék szemek csak úgy csillogtak,a gyönyörű szőke haja mint mindig most is tökéletesen állt,és az az illat!Soha nem éreztem még egy ilyen vadító parfümöt mint az övét..
-Niall!-makogtam,miközben fejemet kikapva keze közül a szemben lévő házat kezdtem el bámulni.-Kérlek menj innen!
-Megértem,hogy haragszol,de kérlek had magyarázzam meg!-kapta el újra a fejem és mélyen a szemembe nézett.Nem mondott mást csak nézett.De a nézést is olyan ügyesen csinálta,hogy azonnal előtörtek belőlem a régi emlékek.A szép nyári piknikek,az átbulizott éjszakák,a turnék,a bujkálások a paparazzik elől,a sok titkosan lopott csók.Minden!Minden amit vele együtt éltem át!Mind a három év!!..
-Nincs mit megmagyarázni!Nekem lett volna okom hogy elhagyjalak,neked nem!Én adtam volna még esélyt magunknak,de te nem!Így elhagytál!Pont!Nem kell túltárgyalni!-majd ellöktem magamtól és idegesen felkaptam a szatyraimat majd sietős léptekkel igyekeztem az ajtó felé.
-Tudod én még mindig...-mondta bambán és halkan,ledermedve,de én tudomást sem véve róla csak mentem előre.-Még mindig szeretlek!-ordította utána olyan magabiztossággal ahogy eddig még soha...