9.fejezet

A napok egyre nehezebbek...ahogy elkezdődött a 8.hónap mintha egy tonna követ raktak volna a derekamra.Még az a szerencse hogy Nelly velem van.Fogalmam sincs mi lenne velem nélküle.A vendégszobába költözött be,amit alig egy nap alatt a saját stílusára formált.Reggelente mindig felébresztett mikor ment dolgozni és reggelit is készített.Mint egy anyuka,teljesen úgy viselkedett velem szemben mintha a lánya volnék,és én ezt nagyon élveztem.Próbált minél jobban odafigyelni rám és a hangulatomra.Tudta jól hogy mennyire bánt a múlt és hogy egy rossz emléktől is képes voltam a padlóra kerülni.Azért hogy ne szomorkodjak annyit sokszor hívott fel napközben,reggelente kis cetliket hagyott a konyhában és minden este hozott sütit amit a tv előtt együtt faltunk fel.Ő volt az aki fényt hozott a napjaimba.
Szombat reggel van.Kócosan fájdalmas nyögésekkel kecmeregtem ki az ágyból és indultam el a konyha felé.Hetente kétszer kismama tornán vettem részt ahová sokszor Nelly vagy ép Tom is elkísért.Ott megtanultam hogyan tüntessem el ezeket a fájdalmakat.Sok jó dolgot megtanultam azokon az órákon.Például hogy ha netán majd elfolyna magzatvizem és beindulna a szülés akkor mit kell majd tennem.Mi az amire szükségem lesz a kórházban,vagy mit tegyek ha valami probléma történne.Kilépve a szobámból éreztem a sült tojás illatát,így tudtam Nelly már ébren van.
Nagy nap lesz a mai.Ma megyünk először baba üzletbe.Tegnap este megbeszéltük hogy ma mindent megveszünk amire majd szükségünk lesz ha megszületik a kis csöppség.Úgy döntöttünk hogy mivel elég nagy a szobám így az ablak melletti sarokba veszünk egy kiságyat és még pár baba holmit.Azt is elhatároztuk hogy ruhákat is veszünk hisz valamibe fel kell majd öltöztetni,és még sok olyan dolog van amit be kell szereznünk hisz lassan itt a 9.hónap eleje.
Elhaladván Nelly szobája előtt kiabálásra lettem figyelmes nem akartam hallgatózni,de esküszöm ezt akarva akaratlanul is meghallottam:"Nem Harry!Szó sem lehet róla!Ez a dolog már túl van tárgyalva!Hagyjuk békén egymást mi is és ők is,emlékezzenek a jóra,nem kell ide még több veszekedés!..."-totál lefagytam.Vajon Nelly azzal a Harryvel beszélt akire én gondolok?De mégis mi a fenéért telefonálgatnak ezek?Úgy tudtam Harry a bandával/beleértve Niallt is/ turnén vannak,ráadásul Európában pontosabban Berlinben ha jól tudom.Mi az a fontos dolog amivel kapcsolatban még ilyenkor is kell csevegni.Nem hagyott nyugodni a dolog,de viszont rákérdezni sem akartam mivel ha mégsem az Harry akire én gondolok akkor meg Nelly fog megsértődni hogy mégis mi közöm van az ő magánügyeihez,és egyáltalán minek hallgatóztam.Úgy döntöttem hogy csak lazán kérdezősködök és ha valami ami velem is kapcsolatos akkor tuti elmondja.
Miután bementem a konyhába és leültem reggelizni Nelly jelent meg az ajtóban,teljesen kisimult arccal.Annyira jól tudta álcázni hogy minden rendben.
-Jó reggelt álomszuszék!
-Neked is Nelly!Merre jártál?
-Csak...csak felöltöztem...-habogott és közben leült mellém hogy ő is reggelizzen.
-De hisz még pizsiben vagy!
-Igen...
-Akkor mégis mibe öltöztél át?
-Leöntöttem magam és át kellett vetnem a pizsim!Ennyi!Befejeztük a vallatást?-látszott rajta hogy ideges és titkol valamit.Egyre biztosabb voltam hogy az a bizonyos "Harry" az maga Harry Styles,szóval valami olyanról volt szó ami Niall-al kapcsolatos.
-Jól van nyugodj meg!
-Nyugodt vagyok...Akkor ma?
-Felőlem mehetünk!
Miután megreggeliztünk felöltöztünk és egy közeli plázába mentünk.A bababolt a második emeleten volt és nekem nagyon nehezen ment a lépcsőzés.Tudom hogy mozgó lépcső,de a lábaim még azt se nagyon bírták.Mikor beléptünk teljesen elakadt a szavunk.
-Remélem tele van a bankkártyád!-kuncogott Nelly és a lányrészlegre húzott.Annyi csodaszép dolog volt a polcokon.
-Nos akkor írtam egy kis listát mit kéne venni.-mondtam közben nekiálltam kutatni a táskámban,amit még mindig nem cseréltem le...-Nos cumisüveg...Hol találunk cumisüveget?
-Arra lesz!-mutatott Nelly egy állvány felé ami tele volt cumisüvegekkel.A legolcsóbbtól a méregdrágáig mindenféle színben és méretben volt,és nekünk fogalmunk sem volt semmiről.Az egyik eladó látta rajtunk hogy nagyon esetlenek vagyunk így odajött hozzánk segíteni.
-Nos hölgyeim had csináljam ezt én,maguk pedig csak figyeljenek.-mondta majd kikapta kezemből a listám és máris nekiállt pakolni.-Nos gondolom kislány lesz mivel hogy egy rózsaszín rugdalódzót látok a kosarukban.Hát akkor ezek a cumisüvegeink vannak.Ez lenne a legjobb a babának.-mutatott egy babarózsaszínre a legszélső polcon.-Árban is elég megfelelő szerintem és légáteresztős is ami csak egy plussz a babával szemben.-Minden terméket amire szükségünk volt belerakta a kosarunkba.Odafigyelt hogy ne a legdrágábbat,de viszont ne is valami ócska kacatot vetessen meg velünk.Mindenről hosszú tájékoztatót tartott ami nekünk csak a javunkra vált.Mikor mindent megvettünk ami  a listán szerepelt bepakoltunk a kocsiba és elindultunk hazafele.
-Nem is gondoltam hogy ilyen nehéz bevásárolni egy kisbaba számára.-mondta Nelly mikor kigurultunk a parkolóból.
-Hát én sem...azt hittem eljövünk max egy óra alatt végzünk,közben meg ráment az egész délelőttünk!
-De legalább megvan minden!-sóhajtott.
Annyira boldog voltam.Már nem járt a fejemben sem Niall,sem Nelly reggeli aggasztó hangvételű telefonhívása.Örültem hogy mindent sikerült megvenni.Alig vártam hogy hazaérjünk és berendezzük a baba "szobáját".
-Várj had segítsek!-futott oda hozzám Nelly mikor látta hogy a csomagtartóból próbálok kipakolni.-Meg ne lássam még egyszer hogy valami nehezet emelsz.Sipirc be és főzz egy teát!Majd én behurcolkodok!-szidott le én pedig engedelmeskedtem.
Délután mindennek nekiálltunk.A szobám azon sarkát amit a kicsi szobájának terveztünk rózsaszínre festettük így máris sokkal otthonosabb volt.A sarokba Nelly összerakta az ágyat én pedig pár képet szegeltem a falra.Fehér kis szőnyegecskét is vettünk amin apró virágok voltak.A kiságy fölé pillangós zenélő játékot tettünk és az ágy mellé került még egy kis komód is amibe a pici ruháit és játékait raktuk.Fáradtan dőltünk végig az ágyon mikor mindennel elkészültünk.
-Csodás lett!-mondta elégedetten Nelly.
-Meseszép!Köszönöm!
-Fejezd már be ezt a sok köszöngetést!Kérlek!
-Rendben...-mosolyogtam.-Szerinted tetszeni fog neki?
-Mármint a picinek?
-Igen neki...
-Hát ha ugyan olyan jó ízlése van neki mint nekünk akkor oda lesz érte!De ha nem tetszik neki akkor majd átcsináljuk!
-Annyira nehéz lesz...
-Dehogy!-nyugtatott meg Nelly!-Minden menni fog majd mint a karika csapás!
-Honnan tudod,te neveltél már fel gyereket?
-Még nem de egyszer mindent ki kell próbálni!-kuncogott.
-Mi lesz ha rossz anya leszek?
-Hidd el te leszel a legjobb anya a világon!
-Te meg a legjobb keresztanya!
-Így bizony!Semmiben nem fog majd hiányt szenvedni!...és ha majd ő felnő esetleg beeshetne még egy gyerek is...-próbált meg vicces lenni Nelly de valahogy nem értettem a poént.
-Kész a vacsi!-kiáltott Nelly én pedig mint egy óvodás futottam hogy végre asztalhoz üljünk és együnk!
-Köszönöm hogy ennyit segítesz nekem Nelly!-mondtam őszintén és egy kicsi puszit nyomtam a homlokára.
-Ezt már mondtam egyszer!Ne köszöngess ennyit!Hisz nem tesz semmit,így legalább nekem sem céltalan és egyhangú az életem,hisz melletted nem tudok unatkozni!-mosolygott és az asztal közepére rakta a kész spagettit.Hirtelen megszólalt Nelly telefonja,elnézést kért és kiment hogy felvegye.Gondoltam valami munka ügy így nem aggódtam.Pedig lehet kellett volna.Megint Harry volt az.A beszélgetésből csak Nelly hangját hallottam de nekem az is untig elég volt hogy összerakjam a dolgokat.
-Micsoda?Mit kerestetek a ház előtt?Harry megmondtam hogy hagyjatok minket végre békén!...Igen Jen terhes,de erről Niall-nak nem kell tudnia!...Igen ő az apa,de Jen szeretné ha ezt Niall soha nem tudná meg!...Nem érdekel hogy a legjobb haverotok és hogy teljesen romokban van!...Ígérd meg hogy nem mondod el neki!...Ne hívj többet és még a számom is felejtsd el!-majd lerakata.Feldúltan de mégis mosolyogva jött vissza a konyhába.Leült velem szembe majd telerakta a tányérját spagettivel.Kínos csend volt.Afféle "tudom hogy most mi van" csend.
-Nelly?-szóltam hozzá ezzel megtörve a csendet.-Nem akarsz nekem valamit elmondani?
-Nem!-válaszolt keményen és határozottan.
-Biztos?-próbáltam belőle kihúzni a dolgokat.
-Biztos és kérlek hagyjuk most ezt!-nem akartam faggatni Nellyt talán tényleg jobb ha nem tudom mit beszéltek Harryvel.Kezdtem elfelejteni Niallt és talán ha most Nelly mindennel beszámolna csak még inkább eszembe jutna minden...
Az este nyugodtan és csendesen telt.Bekuporodtunk a tv elé és egy romantikus vígjátékot néztünk.Nem szóltam Nellyhez láttam hogy belülről majd szétfeszíti az ideg,de mégis az arca nyugodt volt.Csak a szemében láttam egy kis dühöt és haragot.
-Én megyek,lefekszem.-álltam fel majd nyújtózkodtam egyet.-Hosszú napunk volt!-nyomtam egy jóéjt puszit Nelly homlokára és elindultam a szobám felé.Ép az ajtóm előtt jártam mikor csengettek.-Ki lehet az ilyenkor?-kérdeztem Nellytől de nem jött válasz csak megvonogatta a vállát és már indult volna hogy kinyissa-Hadd csak,ülj vissza!Majd én kinyitom.-lassan odavánszorogtam az ajtóhoz közben az illető,vagy illetők akik az ajtó előtt álltak egyre ütemesebben nyomták a csengőt,mintha kezük odaragadt volna a gombra.-Már jövök!-kiabáltam majd kezem a kilincsre helyezte és kinyitottam.-Harry!Louis!Ti mit kerestek itt?
-Látod haver mondtam hogy jól láttam!-bökte meg Louist Harry.Én még mindig teljesen értetlenül álltam az ajtóban.
-Jen velünk kell jönnöd!-mondta sürgetve Louis.-Niall-ről van szó!
-Hagyjuk ezt!Minek jöttetek?Titeket küldött hogy fogadjam őt vissza?Ugyan srácok!Hagyjuk ezt!Lássátok ezt?-mutattam a pocakomra.-Ez itt nem vicc!
-Tudjuk hogy nem az de Niallnak szüksége van rád!
-Nem érted Jen?Teljesen tönkre megy nélküled Niall!-a mondatok egyre gyorsabban követték egymást és a kis vitánk már teljes veszekedésbe ment át.Amint Nelly meghallotta a fiúk hangját az ajtóhoz rohant és megpróbálta kidobni őket de Harry megfogta az ajtót és nem engedte hogy kicsukjuk őket.A gondolatok,mint villám futkároztak a fejemben:Niall!Vajon mi van vele?Mi lesz ha visszajön és meglássa a hasam?Miért nem mondtam el neki?-Egyre gyorsabban kapkodtam levegő után.Hirtelen forogni kezdett velem a világ.Nelly és a srácok hangja egyre messzebbről hallatszott és előttem teljesen elsötétült minden.

Éles szúrásra ébredtem.Olyan érzésem volt mintha egy kést szúrtak volna a bal oldalamba.Kinyitottam a szemem és már akkor tudtam hogy hol vagyok.Kétség sem fér hozzá,ez egy kórház.Hallottam a gépek csipogását és búgását az ágyam mellől,majd egy mély férfi hangra lettem figyelmes így tekintetem az ajtóra vetettem.
-Felébredt!-kiáltotta Nelly majd a mellkasomra borult.-Kérlek ne haragudj rám amiért hagytam hogy ez történjen veled!Én nem akartam hogy megtudd de mégis megtörtént és most nézd mi van...-Nelly sírt,sőt inkább zokogott.Soha nem láttam még ilyen gyengének.
-Nelly mi történt?-szólaltam meg ami nagyon fájdalmas volt.Hangom rekedtes volt és nagyon halk.
-Jajj Jen!-hagyta abba alig egy másodpercre a zokogást majd újra rázendített.
-Hagyd Nelly majd én mindent elmesélek neki!-húzta el tőlem barátnőmet Niall és miután Nelly elhagyta a szobát leült mellém.Nem nézett rám csak az ujjait szorongatta.Édes istenem olyan rég láttam.Olyan rég volt alkalmam megcsodálni tökéletes külsejét,és annyira jól esett újra hallani a hangját.Hiába küzdöttem azért hogy elfelejtsem nem ment.Niall teljesen mélyre ásta magát a szívemben és még most is...ennyi idő és ennyi probléma után is megtudott nyugtatni.
-Jen...nagyon szépen kérlek ne haragudj rám!-kezdte el mondanivalóját.-Tudom hogy mindenért én vagyok a hibás.Nem szabadott volna hogy ilyen könnyen hagyjalak elmenni,nem szabadott volna ily könnyen feladnom!Itt kellett volna veled lennem minden egyes percben és segítenem kellett volna mindenben.Ha akkor nem hagylak menni ez most nem történik meg!
-Niall mégis miről beszélsz?-ültem feljebb az ágyamban hogy jobban lássam őt.-Mi történt velem?Valaki mondjon már valamit!
-Rákos vagy Jen...-csuklott el Niall hangja majd arcát a tenyerébe temette.Nem mert hangosan sírni előttem.Én megpróbáltam feldolgozni azt amit mondott így hátradőltem és a plafont bámultam.
-...és a kicsi?-ijedtem fel mikor lenézve észleltem hogy eltűnt a pocakom.
-Ez a másik gond Jen...
-Niall beszélj már világosan!
-A rák miatt egy daganat képződött a szíved mögött ami napról napra nagyobb lett.A szíved nagyon lassan pumpálta a vért a szervezetedben és az még rá tett egy lapáttal hogy a baba is a hasadban volt.A daganat egyre nőtt és nyomta a szíved ami már alig tudott vért pumpálni.A pici nem kapott elég vért így nem tudott rendesen kifejlődni.Este mikor a srácok beállítottak hozzád és minden féléket a fejedhez vágtak,a vérnyomásod az egekbe szökött és infarktust kaptál.A mentősök behoztak és egy másfél órás műtéttel mindent rendbe hoztak.A babát császármetszéssel vették ki...
-...és most mi van vele?Hol van?-szipogtam.
-Nagyon gyenge.A tüdeje és a szíve nincs rendesen kifejlődve a vérhiány miatt.Inkubátorban van,de a dokik szerint nem fog sokáig élni.
Kiabálni és csapkodni kezdtem.Kitéptem a kezemből az infúziót és elhatároztam hogy meg kell keresnem a kisbabámat.A kezembe kell vennem,hogy megnyugtassam!Nem feküdhet egy rideg vasdobozban!Neki nálam a helye!Felültem és megpróbáltam minél hamarabb kifutni a szobából.Niall teljes testével elém állt és hatalmas karjaival körbefonta a testem.Erősen szorított és nem engedett el várta hogy lenyugodjak,de én csak kiabáltam és ütögettem őt,hogy engedjen el.Miután rájöttem semmi értelme,Niall túl erős,hát elengedtem magam és a mellkasára hajtottam a fejem.Sírtam,de olyan erőteljesen és olyan fájdalmasan mint még soha!Niall felhúzott majd visszacipelt az ágyba,lefektetett és nővért hívott aki nyugtatót fecskendezett be  az infúziómba nehogy még egy szívrohamom legyen.Elnyomott az álom így Niall magamra hagyott hogy nyugodtan pihenjek.Megkérte a nővérkét hogy vezesse őt a babához.Egy hosszú folyosó végén található üvegablakhoz vezette.A szoba tele volt síró,alvó és leselkedő egészséges kisbabákkal.A leghátsó sorban két kis üvegdobozka volt.
-Ez itt az önöké.-mondta ridegen a nővérke mintha valami nyershúz piacon lennének.Niall azonnal sírásban tört ki.A baba olyan pici és gyenge volt.Ujjacskáit nyújtogatta és a lábait lassan mozgatta.Csövek lógtak ki belőle mindenhonnan.Szörnyű volt.
-Kivehessük?-kérdezte Niall.A nővérke bólintott majd megkérte Niallt hogy a sarokban lévő hintaszékbe foglaljon helyet.Egy kis pakrócba bugyolálta a csöpséget  és Niall kezébe adta.Niall sose volt még ilyen gyenge és sebezhető.A könnyei végig csurogtak az arcán és kezében tartva aprócska lányának testét egy kis mosoly kerekedett az arcán.-Nem lett volna szabad ennyit ártanom nektek!Minden az én hibám kérlek ne haragudj rám!-motyogta a kezében szuszogó apróságnak.-Olyan pici vagy és olyan kis gyenge,de mégis oly sokat jelentesz!...Diana!Ez lesz a neved!Diana...-ismételgette mintha megszerette volna nyugtatni hogy minden rendben lesz.Óvatosan nekiállt hintázni a székkel közben pedig halkan énekelt neki:I'll lift you up, I'll never stop
You know I'll take you to another world
I'll build you up, I'll never stop
You know I'll take you to another world
Everyday, in everywhere... ooooh..-valójában ez egy szerelmes szám volt de Niall most tényleg komolyan gondolta.Meg akarta menteni lánya élet de tudta jól ez még neki sem menne!Az járt az eszében hogy mi lett volna ha akkor nem száll ki a kocsiból,ha nem hagyja elmenni Jen-t.Ha törődött volna vele.Talán most nem tartanának itt.