4.fejezet

Néma csend állt be.Csak az ételt túrtam a tányéromon és nem akartam Nelly szemébe nézni.Nelly rátapintott a lényegre...szeretem még?
-Te nem vagy normális!-vágta a szalvétáját az asztalra.-Ezek után amit most meséltél,még mindig szereted?Ez egy féreg fogd már fel!
-Lehet hogy egy féreg,de egy olyan féreg akiről nemrég még azt gondoltam ő az igazi!Érted?Ezt az érzést nem lehet csak úgy elfeljteni!-próbáltam neki megmagyarázni.
-Szóval még mindig szereted!
-Nem ezt mondtam...vagyis hogy..
-Igazad van,nem ezt mondtad,de ezt érzed!Ott legbelül!-mutatva a szívemre-Ott viszont ezt érzed,és az sokkal többet számít,mint az hogy mit mondassz!
Nelly rátapintott a lényegre,szeretem,vagy mégse?Érzek valamit,de ez szerelem lenne...viszont mindegy is,ez már nem számít.-gondolkodtam magamban a kíson csend alatt.-Ez már nem számít.-mondogattam egyre gyorsabban és egyre hangosabban.
-Mégis mi nem számít?-kérdezett rá Nelly.
-Az hogy szeretem!-feletem kicsit túlságosan is hangosan így az éttermben mindenki minket kezdett el bámulni.
-Szóval szereted...tudtam én!-gabalyodott ki a dolog így az ebéd végére.-Szereted de nem akarod neki elmondani,mert...oh várj!Miért is nem akarod elmondani?Ja igen!Mert egy nyuszi vagy!
-Nem vagyok nyuszi,csak...
-Jen itt nincs csak,ha két ember szereti egymást akkor tényleg az a legegyszerűbb ha az egyik egy irodában hetyeg míg a másik meg egy étteremben bőg.Oh ez tényleg logikusabb minthogy elmondanátok egymásnak!-gúnyolódott miközben intett a pincérnek hogy fizetünk.
-De ez nem ilyen egyszerű!Nem állíthatok elé hogy:tudom hogy leküldtelek,de inkább gyere vissza mert szeretlek!
-De Jen!Képzeld ez ilyen egyszerű!!-vágta rá Nelly.

Mikor visszaértünk az irodába már csak a drága főnöknőnket találtuk.Vigyorgott mint egy bohóc.Egy ízetlen és utálatos bohóc.Legszívesebben egy hatalmas habos tortát nyomnák arcába majd egy székre kötözném és mint valami csalit szépen bele ereszteném a tengerbe.Beleereszteném majd kihúznám,majd megint bele és megint ki.
-Jen!Ugye megvan amit kértem?-hallottam nyávogós hangját magam mögül mikor helyetfoglaltam a kis asztalkámnál.
-Igen!Parancsoljon.-és már indultam is volna felé,de mire megfordultam már közvetlenül ott állt mögöttem.
-Köszönöm Jen!-mondta pökhendien majd az asztalom sarkára támaszkodott.-Lehetne egy személyes kérdésem?
-P-persze.-dadogtam kíváncsian.Vajon mit akarhat tőlem?
-Ugye már láttad az új barátomat?Niallt?-szinte éreztem hogy róla lesz szó.
-Igen,volt alkalmam látni.-válaszoltam mintha csak tegnap láttam volna először.Nem akarom hogy tudja hogy mi együtt voltunk.Szerintem ez a titok az állásomba kerülne...és valljuk be nem állok olyan jól hogy megendeghessek magamnak egy kirúgást!
-Na szóval...ugye milyen sármos?-mondta ezt úgy mintha valami istenről beszélne.Valójában pedig tényleg egy istenről beszélt.Egy igazi mennyből pottyant angyalról.A csodálatos égkék szemei és ahogy nézett velük,azt a még kócosan is vadíttó szőke haja.A hangja amin olyan tisztán és csodálatosan énekel.Na és a teste?Mint valami Adonisz!Nekem?Nekem akarja elmagyarázni mekkora egy tökéletesség Niall?Nekem aki évekig együtt volt vele?Inkább én tudnák neki újdonságokat mondani Niallról,kétlem hogy ő tudna olyat amit én még nem tapasztaltam volna Niallnál.Tudom,hogy édesen szuszog miközben eszik,tudom,hogy ha éjjelente horkol csak a háta közepénél kell megsimogatni.Tudom hogy ő az egyetlen ember a világon aki megbír enni akár három hamburgert is gyomorfájás nélkül.Tudom hogy mikor sétál dúdolgat és édesen mosolyog.Tudom hogy zuhanyzás közben mindig a tenyerében lévő habot elfújja,és minden egyes fújásnál kíván egyet.Általában ugyan azt.Tudom,hogy nem szereti ha a tej nem a hűtő legaljában van és azt sem szereti ha a dzsúszos doboz fektetve van.Ezerszer több dolgot tudok Niallről mint ő,de most mégis azt kell mutatnom hogy nem ismerem és hogy sosem ismertem.
-Hát láttam már jobb pasit is...-próbálkoztam kicsit gúnyolni Niallt hogy letörjem a főnöknőm szarvát.
-És te eltudnád képzelni mellettem az oltárnál?-tette fel a kérdést egyszerűen mégis számomra oly bonyolultan.Micsoda?Az oltárnál?Velem évekig volt együtt,de gyereket sem akart,ezzel meg alig pár hónapja van együtt és már el akarja venni?Ez talán valami átveréses műsor?Mert ha igen,én nagyon nem nevetek.Nem akartam válaszolni.Pontosabban nem tudtam volna mit válaszolni.
-Hát...
-El vagy nem?
-Igazából el,de csak nem megkérték a kezét?-próbáltam puhatolózni mégis mennyire súlyos a dolog.
-Hát a nagy kérdést még nem tette fel,de az egyik haverja mesélte hogy nemrég egy ékszer üzletben volt kb. két órán keresztül és nemrég ép arról beszélt hogy nekem milyen jól állnak a fehér ruhák.Ha ezekből nem leánykérésre lehet következtetni akkor mégis mire?-és igaza volt..ebből a két dologból tényleg csak az sülhet ki....és bumm,a szívem darabjai még apróbb darabokra estek szét.Még eddig sem voltam eléggé a padlón,de most már aztán tényleg.Legszívesebben ordítottam volna úgy fájt belül,de nem mutathattam hogy gyenge vagyok.Arcomra mosolyt varázsoltam és úgy folytattam a napom.Nem mondtam senkinek,még Nellynek sem a főnöknőmtől hallottakat,nem akartam hogy sajnáljon.Nem akartam hogy az én megmondtam szöveggel jöjjön.
Nyolc után,megjegyezném elég korán végeztem.A többiek,Nellyvel együtt,egy bárba mentek meginni pár italt,de nekem semmi kedvem nem volt velük menni.Csak haza akartam menni,elmerülni a nyakig érő forró vízben és jól leinni magam,hisz péntek van.Vagy nem?Holnapra nem terveztem semmit,így hát az se lesz baj ha majd másnaposan ébredek.A kocsival szépen beálltam a garázsba és miután beléptem az ajtón cipőimet a fogas mellé rugdostam a kabátomat pedig a földre vágtam.Nem érdekelt,nem érdekelt semmi.Az ideg majd szét csapott.Megengedtem a vízcsapot és engedtem had csurogjon,egy kis habfürdőt is raktam bele hogy minnél élvezetesebb legyen.Felbontottam egy üveg bort,elővettem egy mély borospoharat majd az üveg tartalmának majd felét a poharamba öntöttem.A poharam a kád széllére helyeztem majd óvatosan letoltam magamról a szűk bézsszínű szoknyámat és a szilonharisnyámat.Pár lépest haladva a felsőmet is a szennyes felé hajítottam majd bekapcsoltam a rádiót.Kikapcsoltam a melltartómat és megszabadulva fehérneműimtől,nyakig elmerültem a forró habos vízben.Sírtam volna de már nem tudtam.Elfogytak a könnyeim.Egész úton hazafele sírtam,az utat alig láttam a könnyeim miatt.Eljegyzés?Most komolyan?Azt hittem a tegnapi napnál a mai csak jobb lehet.Tom is olyan szépen mosolygott ma reggel,mindenkinek olyan jó kedve volt,csak az enyém lett így elrontva.Azon járt az agyam amit Nelly-vel beszéltünk az étteremben.Tényleg szeretem?De hisz mi ez az érzés amit most érzek?Gyűlölet nem lehet hisz csinálhatna akármit én akkor sem tudnám gyűlölni!Nem is harag,hisz haragot inkább akkor éreztem mikor kiderült hogy megcsal és az nem ilyen volt.Vajon csalódás?De a csalódás fájna ennyire?Mire az üvegem kiürült rájöttem a lényegre.Ez amit most érzek nem gyűlölet,nem is harag se csalódás,de még csak nem is szerelem!Ez őszinte szeretet.Szeretet amit még akkor is érez az ember ha megcsalják,kitaszítják,elfordulnak tőle,kihasználják,eltiporják vagy semmibe veszik.Szeretet ami múlandó és örök.Örök!Nehéz szó és elég hihetetlen is,de ez a szeretet amit iránta érzek örök,annyira mélyre véste bele magát a szívembe hogy onnan ha akarnám se tudnám kikaparni.
Már a harmadik üveg borom közepénél járhattam,és már a vizem is eléggé hideg volt a kádban(hisz kb. két órája ültem benne)mikor csengettek.Ki a fene lehet az ilyenkor?Megpróbáltam kimászni a kádból,de mivel pár üveg bor után az egyensúly érzékem nem  a régi így ink kizuhantam a kádból mint kiszálltam.Felkaptam a köntösömet és útravalóul kezembe fogtam a még megmaradt boromat.
-Megyek már!-ordítoztam.-Ne nyomd már azt a rohadt csengőt!Nem hallod hogy már jövök?-elfordítottam a zárban a kulcsot kicsit szorosabbra húztam magamon a köntöst majd kinyitottam az ajtót.-Niall!-sikítottam fel majd az állapotom miatt kicsit megcsúsztam és majdnem a karjaiban találtam magam,de az ajtó elkapott,eléggé fájdalmas módon...
-Jen?!Te ittál?-nézett rám csodálkozva majd megfogta az állam hogy az arcomra nézhessen.Haj tincseimet kisöpörte az arcomból és miután én egy óriási lehelettel jeleztem válaszom lábával kicsapta az ajtót majd visszavágta maga után.
-Húzz el innen!Egy szemétláda vagy!Menj a kis menyasszonyodhoz!Döngesd meg mint délelőtt.Megérdemlitek egymást!-vágtam hozzá az egyre sértőbb megjegyzéseimet önkívületemben.
-Jen fejezd be!Mennyit ittál?-Niall próbált bevezetni a hálószobába majd ágyba rakni de én persze ellenkeztem.Mikor megelégelte hogy nem fogadok szót,felkapott a vállára rakott és mint egy zsákot egészen az ágyamig vitt.Ott belefektetett az ágyba,betakargatott,majd leült az ágy szélére és figyelte ahogy azzal küszködök hogy nyitva maradjanak a szemeim.Csodálatos egy látvány lehettem így talprészegen.
-Hiányzok neked egyáltalán?-böfögtem ki a szavaimat egymás után miközben felültem az ágyon.Niall nem válaszolt.-Azt kérdeztem hiányzom vagy nem?Vagy a főnöknőm sokkal jobb az ágyban mint én?Neked ő jobban kell,megértem én...szebb,csinosabb,mi fő gazdagabb!
-Fejezd ezt be!-állított le Niall.
-Oh zavar az igazság?
-Hagyd abba,részeg vagy!Nem tudod mit beszélsz!
-De igen is tudom!Oh nagyon is tudom!Ennyi voltam neked ugye?Csak arra kellettem hogy éjjelente ne unatkozz ugye?De már nem voltam elég jó,hát elcseréltél!
-Azonnal hagyd abba!-szorította meg mindkét csuklómat.Szembe nézett és hangja elcsuklott.-Szerettelek,és nem csak arra az egy dologra kellettél!Hidd el!-kerestem a szavakat.Erre vajon hogy vágjak vissza?De mielőtt megszólalhattam volna ajkai megtámadtak,majd viszonoztam a csókot,mindaddig amíg egy gyors reflexnek köszönhetően elfordultam tőle és lehánytam a mellkasát.Szép...mondhatom szép!